Luxemburg: az átlag magyar annyit tud róla, hogy pici és gazdag ország, pénzügyi és uniós központ, és a fővárost ugyanúgy hívják, mint az országot. Megnéztük saját szemünkkel, hogy milyen az élet a legmagasabb egy főre eső GDP országában.

Tekintse meg galériánkat!

Állítólag a magyar, Benelux államokat célzó buszos túrák utasai fél órát időznek Luxembourgban, ami olyan, mintha a hozzánk látogatókat kiengednénk a Hősök terére pár fotót készíteni, majd mennénk velük tovább. Pedig a város fekvése nem mindennapi, a régi városrészre néző kilátás a világörökség részét képezi.

Adottságai miatt már a tizedik században vár épült a sziklákon, ami többször elpusztult, illetve átépítésre került, míg végül komoly erődítmény lett belőle. Ennek maradványaival többfelé találkozhatunk a városban, az erőd egy része látogatható. A város jellegzetes negyedei közül az Alzette völgyében fekvő régi városnegyed, a Grund talán a legszebb, kis utcáival, szép épületeivel. Hangulatos vendéglői és sörözői a helyiek körében is népszerűek.

A szoros értelemben vett városközpont első pillantásra olyan, mintha több Váci utca kereszteződéséből állna. És másodikra is: a sétálóutcák szintjén az épületek szinte csak boltokat, kávézókat és éttermeket rejtenek, a két nagyobb tér és a műemlék épületek is ebben a környezetben találhatóak.

Nehéz lenne olyan világmárkát mondani, aminek nincs üzlete itt, új Armani öltönyünkhöz biztosan találunk megfelelő Hugo Boss napszemüveget, és fordítva, így alakult a mindössze kétszázezres város vásárlóerejének hatására, mely minden bizonnyal meghaladja a kétmilliós Budapestét.

A belváros szélén hatalmas, gondozott parkokat találunk és sok illusztris épületet, melyek a rengeteg bank egy részének adnak otthont. A nevezetes GDP (egy főre az egész világon nem jut máshol ennyi, mintegy a duplája az amerikainak) nagy része a bank és biztosítási szektorból származik.

Hedonista luxemburgiak

A látványos Pont Adolphe híd

Nem csak vásárolni, de étkezni is szeretnek a helyiek, a sok étterem szépen megtelik ebéd- és vacsoraidőben, az adagok hatalmasak, az általunk tesztelt helyek ételeinek minősége is rendben volt. Helyi ízeket nem könnyű találni, állítólag a német és a belga konyhához hasonló a luxemburgi, sokféle boruk van, elsősorban a  Mosel völgyében szüretelt szőlőből készült fehérboruk híres.

Természetesen sörért sem kell a szomszédos Belgiumba menni, több sörgyáruk is van, melyek termékeit vezetés előtt is fogyasztják, itt egy-két korsó által emelt véralkoholszintért sem büntetnek a rendőrök. Tegyük hozzá, hogy sokan (és sok helyen, étteremben is) dohányoznak, és mindjárt kirajzolódik egy hedonista nemzet képe, pedig csak jól élnek, az átlagos várható élettartam majdnem nyolcvan év. 

Város a városban: EU-negyed

A város külön negyedében kaptak helyet az Unió intézményei, melyet érdekes módon a J. F. Kennedy sugárút szel ketté. A negyed lakóépületei között sétálva a mai napig működő mezőgazdasági épületeket találunk, van, aki innen hajnalban a földekre indul traktorjával, a többség az irodákba.

Ez a negyed város a városban, épületeit neves építészek tervezték, folyamatosan épül és átépül a hatvanas évektől kezdve. Elég jó keresztmetszetét mutatja annak, hogy az utóbbi évtizedekben mi számított modernnek. Az összkép vegyes, az EU-alkalmazottak egy része kimondottan unalmas, szürke épületekben tölti mindennapjait, kisebbségben vannak az izgalmas, markáns építészeti megoldások. Ami feltétlenül pozitív, hogy itt is sok és gondozott a zöldfelület, szó sincs betondzsungelről.

A városrész legmarkánsabb épületei közé tartozik a hatalmas sportcentrum, a hangversenyterem otthona, valamint a modern múzeum. Az utóbbiakkal kapcsolatban érdemes az élénk kulturális életről említést tennünk, talán nem véletlen, hogy Luxembourgot idén már másodszor választották Európa kulturális fővárosává. Nem lehet panasz az egy főre eső koncertek, előadások és kiállítások számára, reméljük, Pécs majd ugyanígy elkényeztet minket.

A város több épületét neves szakemberek tervezték

A negyedben hétvégén érdemes sétálni, ilyenkor kísértetváros benyomását kelti, nem csak az üres épületek miatt, hanem mert sok itt dolgozó is hazautazik. Sőt, a magas lakásbérleti árak miatt az alkalmazottak nagy része nem is a városban lakik, sokan ingáznak napról napra Németország és Luxemburg között, akik magasnak találják a kislakások ezer euró körüli havi bérleti díját.

Ez körülbelül négyszerese a nálunk megszokottnak, ahogy a fizetések is, egy nem vezető beosztásban dolgozó, képzett, nyelveket beszélő EU-alkalmazott kezdő fizetése nettó négyezer euró (egymillió forint) körüli. Ebből mintegy másfélszeres árszinten kell megélnie, ha nem vállalja az ingázást, és itt lakik, helyi vendéglőket látogat, és a város piacán veszi a zöldséget a vasárnapi ebédhez.

Közlekedés okosan

A közlekedési viszonyokat (bármivel szeretnénk utazni) alig lehet az általunk megszokotthoz hasonlítani. A benzin az alacsony adótartalomnak köszönhetően jóval olcsóbb, mint a környező országokban, ezért sokan tankolni is átjárnak. Az ország autópályái ingyenesek, úthálózata jó minőségű, és a közlekedési kultúra is magas szintű. Az kocsik között elég nagy számban láthatunk sportautókat, de elég sok a kisautó is, ami itt nem a családi Suzuki, hanem jellemzően második autónak választott Mini Cooper.

A viszonylag sok csapadék ellenére - akárcsak a németeknél - sokan járnak kabrióval (sok a Magyarországon gyártott TT is) és motorral. Nem jellemző viszont a teherautónyi terepjáró és a sötétített ablakú óriáslimuzin, még a miniszterelnöki hivatal előtt is csak egy hetes BMW-t láttunk szerénykedni.

Annak ellenére, hogy a magas jövedelmi viszonyok miatt nem probléma a családonként több autó fenntartása sem, a dugók a fővárosban mégsem jellemzőek, és nem csak azért, mert ez nem egy sokmilliós metropolisz. Jók az elkerülő utak, és a nagyobb forgalmú városrészekben a soksávos sugárutak bírják a terhelést, a parkolást pedig megoldják a föld alatt. Rengeteg a mélygarázs, melyeket megtalálni sem probléma, mert a  belvárosban és környékén mindenhol digitális táblák jelzik, hol vannak, mutatják a szabad helyek számát is.

Tiszta és rendezett ország, a helyiek szerint a nyugalom szigete

A városi kerékpáros kevesebb, mint egy átlagos fővárosban, de nekik is nagyon jó dolguk van. Gyakorlatilag behajthatnak bárhova, ahova autóval nem lehet, sok a bringaút, a külön kanyarodósáv, és az autósok sem lépnek fel ellenségesen velük szemben. A vidéken sok helyen tekereg az autóúttal párhuzamosan vékonyabb aszfaltcsík, minden vonaton lehet kétkerekűt szállítani, a természetben pedig sok a hegyi kerékpározásra kijelölt út.

Ilyen jó két- és négykerekű körülmények között akár el is hanyagolhatnák a tömegközlekedést, de ez sincs így. A buszokat és vonatokat nem használják sokan (legalábbis a nyári időszakban, amit mi is tapasztaltunk), mégis példás sűrűséggel és németes pontossággal közlekednek. Ráadásul nem is kerül sokba a használatuk, egy négy eurós napijeggyel az egész országban bármire (akár vonatra is) felszállhatunk.

Luxemburgban élni jó!

Ahhoz képest, hogy a magas jövedelmi viszonyok sok nyugat-európait vonzanak (és nem csak a szomszédos országokból, portugálok és olaszok is szép számmal élnek itt), a magyarok számára nem kiemelt célpont az ország. Olyanokkal beszéltünk, akik uniós intézményekben dolgoznak, ők még Brüsszellel szemben is a nyugalmat, kulturáltságot, illetve a város szépségét emelték ki.

A munkában a nemzetközi csapat miatt az angolt használják, amit a legtöbb helyi is megért, de alapfokú franciatudáshoz a munkahely is hozzásegíti alkalmazottait (némi nyelvtanulással kezd, akinek erre szüksége van), mert az országban és a helyi intézményekben ezt használják a német mellett.

A munka nem stresszes, az általunk megkérdezettek szerint EU-alkalmazottnak lenni alapvetően jó, nem jellemző a nálunk megszokott tizenórás munkanap, sem az állások bizonytalansága. Bekerülni nem könnyű, többlépcsős felvételi procedúra alapján döntik el az alkalmasságot, az itt lévők állása viszont biztos.

A hétköznapok ára

A bolti árak magyar szemmel elég vegyesek. A pékáruk természetesen jóval drágábbak, mint itthon (fél kiló kenyér 3-400 forint), ahogy a zöldségek, gyümölcsök is, igaz, ezek minőségére nem lehet panasz. Ugyanakkor például a tömény italok kifejezetten olcsók, míg a műszaki cikkek árai nem térnek el jelentősen az itthoniaktól.

A kisautó drágább, a nagy olcsóbb, mint Magyarországon, az éttermek, kávézók, sörözők árai jóval magasabbak: egy sör 4, egy főétel 15-20 euró körül kapható egy átlagos helyen. Ne legyenek illúzióink a szupermarketekkel kapcsolatban: a nagy választékba itt is belefér az a gagyi, amit itthon is oly jól ismerünk. Hogy itt ki vesz silány, filléres napszemüveget vagy zoknit, az számunkra rejtély maradt, főleg, mert az átlagos helyi kifejezetten jól öltözött. A bank- és biztosítószektornak, valamint az uniós hivataloknak köszönhetően sokkal több az öltönyös, kosztümös dolgozó, mint más országokban, akik megtehetik, hogy nem konfekcióruhában járnak.

A luxust meglepő módon keresni kell

Az igazi luxust a világ leggazdagabb országában tulajdonképpen keresni kell. Valószínűleg nincs hivalkodó háza és nagy értékű autója mindenkinek, akinek lehetne, ahhoz, hogy egymás mellett csak több tízmilliós autókat lássunk, egy golfklub bejárata mellett kellett elmennünk.

Viszont láthatóan jól él az átlagember is, aki biztonságban érezheti magát az erős szakszervezeteknek, a sűrűre szőtt szociális hálónak és természetesen a magas fizetéseknek köszönhetően, hajléktalant vagy rosszul öltözött nyugdíjast alig látni. Az ország inkább tűnik a nyugalom és magas életminőség helyének (ebben a tekintetben negyedikek a világban), mint a heves pénzköltés színhelyének.

A luxemburgiak történelmi jelmondatát minden bizonnyal ma is érvényesnek tartja a többség: Mir Woelle bleiwe wat mir sin, azaz Azok akarunk maradni, amik vagyunk.

Deluxe Magazin

Korábban:

Luxusesküvőt tart a szultán lánya

A világ legszebb szigete

Tuti tippek Londonba utazóknak

Megválasztották a világ legjobb szállodáit

Élje túl a luxusnyaralást!

 

 

 

Szóljon hozzá!