Rovatunk aktuális főszereplőjét, a 2004-es Heimann Cervaes-t Szekszárdról választottuk. A város és a Heimann család neve régóta elválaszthatatlan egymástól és a bortól. Heimann Zoltánt se kell bemutatni a borszerető közönségnek, ő a kilencedik generáció, aki sikereivel és népszerűségével tovább öregbíti a szekszárdi bor hírnevét.

	A Heimann-borok a családi pincészetben készülnek

Amikor Heimannékról beszélünk, valódi családi pincészetet kell elképzelnünk, Zoltánt, a feleségét, Ágnest, aki aktívan kiveszi részét a borkészítésből, nagyobbik fiúkat, aki egyenesen borásznak készül, úgy néz ki, lesz folytatása a hagyománynak.

A hagyomány kulcsszó a Heimann-birtok életében. Tudatosan törekednek arra, hogy a divatirányzatokat messze elkerüljék. Szépen, lassan járják a maguk útját, bizonyítják ezt azok a választott szőlőfajták, amelyeket folyamatosan telepítenek. Az olyan divatfajtát, mint a cabernet sauvignon, hiába is keresnénk náluk. Ők a cabernet franc-ra esküsznek, illetve arra, hogy a világ- és a hazai fajták egyensúlya teremtheti meg a borokban a hőn óhajtott harmóniát.

A kadarka, mint Szekszárd legnagyobb múltú fajtája, náluk nagy becsben áll. Több mint egy tucat változatát telepítették ennek a fajtának, hogy majd kiválaszthassák közülük a megfelelő klónokat, melyek alapján talán megérthetjük, miért vált a kadarka legendává. 

A kadarka fontos alkotóeleme a birtok zászlósborának. A Cervus, vagyis csodaszarvas pályafutása 1997-ben vette kezdetét, az volt az első évjárata. Pár évvel ezelőtt egy ausztriai borászat, amely ugyanezen a néven forgalmazza borait, jelentkezett, hogy a név az övék, Heimannéknak le kell róla mondaniuk. Így lett a Cervusból Cervaes, amely alakot hiába keresnénk a latin szótárban. Ebből remélhetőleg nincs még egy ilyen, teljességgel egyedi. Névadásban Heimannék amúgy is erősek, szortimentjükben ilyen bornevek fordulnak elő: Stílusgyakorlat, Harmados kadarka stb.

Nyárra is jó szívvel ajánljuk Heimannék csodaszarvasát

A Cervaes stílusát tekintve nem tartozik a nagy tanninbombák közé. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy könnyű bor. Könnyű inni, mert arányosan oszlik meg benne a tannin, az extrakt, a sav és az alkohol. Az arány nem csak a struktúrában, hanem a fajták választékában is tetten érhető. Gerincét a kékfrankos alkotja, melyet szépen kiegészít a kadarka. A nemzetközi palettáról a cabernet franc és a merlot került a cuvée-be. Elegáns, fűszeres kevercs ez a bor. Hagyomány és modernitás összjátéka.

Fahordós érlelést kapott, de az úgynevezett fás jellegből semmit sem érezni. Sokkal inkább gyümölcsösség uralkodik benne, melyet finoman aláhúz a fűszeres jelleg. Nincs benne semmi szélsőséges. Ha azt mondjuk, hogy könnyű bor, az nem azt jelenti, hogy egyszerű. Bonyolultságát nem a sűrűsége, hanem ízgazdagsága adja.

Ez az a vörösbor, amelynek fogyasztásához nem feltétlenül kell megvárni, hogy eljöjjön az ősz, amikor a rosékat és a könnyű fehérborokat felváltják a nehezebb vörösborok. Ezért is esett erre a választásunk. A hazai vörösborok világában ugyanis ritkán találkozunk ebben a kategóriában ilyen megbízható, jó ár-érték arányú nedűvel.

A gasztronómiában nálánál hálásabb partnert aligha találunk. Borjú- vagy nyúlpaprikáshoz is passzol, de az egyik szaklapban azt olvastuk, konfitált marhapofa illik hozzá a leginkább. Kipróbáltuk - és egyetértünk.

Deluxe Magazin

Korábban:

A hét bora: Penfolds Koonunga Hill Chardonnay 2006

A hét bora: Szeremley Rizling 2006

A balatoni fehérborok mestere: Légli Ottó

A Balaton legjobb borai nyárra

Csúcsborok a Balatonról: Konyári Pince

 

 

 

Szóljon hozzá!