A tikkasztó hőség elviselését némileg megkönnyíti, ha kiváló minőségű, hideg sörök elfogyasztásával hűtjük felhevült szervezetünket. Az üzletek széles kínálatában eligazodni azonban egyáltalán nem könnyű. A Deluxe munkatársai vállalkoztak arra, hogy végigkóstoljanak 16 féle sört, hogy ezzel is segítsenek a választásban.

A sörök tesztelése igen nehéz feladat. Először is el kellett hagyni a légkondicionált szerkesztőséget, hogy beszerezzük a szükséges mennyiségű sört. Felkerestük a legközelebbi szupermarketet, és a sörök számára fenntartott hűtők felé vettük az irányt, ahol sajnos mindössze 5-6 féle hideg sörből lehet választani, az igazi csemegék a polcon vannak, hűtés nélkül.

Ezután meg kellett kóstolni a söröket, vállalva a kockázatot, hogy esetleg rossz minőségű, vagy egyenesen ihatatlan termékekkel találkozunk. Önfeláldozó munkatársaink annak ellenére vállalták a feladatot, hogy nem voltak tudatában, mit isznak.

16 féle sört kóstoltunk meg

A söröket kategóriák szerint kóstoltuk. A felmérés természetesen nem reprezentatív, és teljes mértékben szubjektív véleményeken alapul. A szerkesztőségi tagok testi épségére és a további napi feladatokra való tekintettel a mintavétel "véletlenszerű" volt, a körülbelül 40-50 féle elérhető palackból csak 16-ot vásároltunk meg, igyekezvén kiválasztani minden kategóriában 3-4 különböző sört.

Sörfajták

A kóstoláshoz tehát különféle kategóriákat állítottunk fel, erjesztési eljárások szerint csoportosítottuk az egyes söröket.

Az egyik csoportot a láger sörök alkotják. Ide sorolhatjuk a Magyarországon szokványosnak mondható márkákat. A láger sörök az alsó erjesztésű sörökhöz tartoznak. Ez az erjesztési eljárás viszonylag fiatalnak mondható, a 19. században lett népszerű, és ma ez a legelterjedtebb módszer.

Az alsó erjesztés azt jelenti, hogy az élesztő a sörlé aljára süllyedve munkálkodik, és az erjesztés viszonylag alacsony hőmérsekleten, 6-8 Celsius fokon megy végbe. Az érlelés, vagyis ászkolás pedig legalább egy hetes folyamat. Az eredmény egy finoman kesernyés, aranysárga ital, amit vétek hűtés nélkül fogyasztani.

Ide tartoznak a magas alkoholtartalmú, többnyire édeskés Bock sörök, amelyek készítéséhez a maláta mellett búzát is használnak. Az egyik legnészerűbb típus pedig a pilzeni sör, amely elegánsan keserű ízét magas komlótartalmának köszönheti.

A felső erjesztésű sörök onnan kapták a nevüket, hogy az erjesztés során az élesztő a sörlé tetején úszik, melléktermékei pedig különleges, gyümölcsös vagy olajos ízt adnak az italnak. Az ilyen sörök alapanyaga általában az árpa, és a pörkölés mértékétől függően lesz a színük világosabb vagy sötétebb. Az erjesztés 10-20 Celsius fokon történik, az ideális fogyasztási hőmérséklet pedig 10-15 Celsius fok. Ide tartoznak az ale típusú sörök és a ún. "apátsági" sörök is.

A búzasörök hivatalosan a felső erjesztésű sörökhöz sorolhatók, de mégis átmenetet képeznek a két kategória között, ugyanis alsó erjesztésű élesztőt is adnak hozzájuk. Léteznek még spontán erjesztésű sörök is, de ezeket most kihagytuk a tesztből, mert olyan söröket akartunk kipróbálni, amelyeket bárki, bármikor beszerezhet.

A kóstolás nem túl hidegen

A kóstolás leginkább sokkoló eleme az volt, hogy a söröket a szabályoknak megfelelően már jóval a fogyasztás ideje előtt ki kellett vennni a hűtőből. A jéghideg sörnél ugyanis az ízelemek kevésbé tudnak érvényesülni, és a sör valódi aromája nem mutatkozik meg. A világos söröket 8, a barna söröket 10-12, míg a búzasöröket általában 12-15 Celsius fokon ideális kóstolni.

Az első szempont az illat volt, ezután a szín és az íz következett, majd a hab tartóssága

Az első szempontunk az illat volt. Vannak édes, malátás és virágos illatok, bár ez utóbbival nem találkoztunk a tesztelés során. Ezután a szín és az íz értékelése következett. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az íz értékelése nem néhány korsó, hanem néhány korty sör elfogyasztását jelentette. A hab tartósságát a búza- és a lágersöröknél figyeltük, és bekerült a szempontok közé a széndioxid-tartalomra utaló "csípősség" és a testesség is.

Ütős búzasörök

Felvezetésként a könnyűnek gondolt búzasöröket kóstoltuk meg, de azán kiderült, hogy igazából nem azok. A kategóriának nincs igazi győztese, mert a vélemények igen különböztek egymástól. Az Edelweiss szűretlen változatának kellemesen fanyar íze mellett többen a sör testetlenségét és vizességét támadták, viszont majdnem mindenkinek sikerült beazonosítani a márkát. Ellentmondásos volt a Löwenweisse megítélése is: a tesztelők szerint nincs illata, és népszerűségét leginkább annak köszönhette, hogy a habja nagyon sokáig megmaradt.

A búzasörök listájára felvettük a belgák 8,5 százalékos alkoholtartalmú nagyágyúját, a Hoegaarden Grand Cru-t. A gyanútlan tesztelőkön a hatás perceken belül érezhető volt. A magas alkoholtartalom a sör ízében egyáltalán nem is érhető tetten, bár a kisüveges palackozás azért figyelmeztet arra, hogy nagyobb mennyiség elfogyasztásával könnyen túllőhetünk a célon. (Kérdés persze, hogy mi a cél.) Az érdekes fűszerillat és a keserűség kicsit szokatlan lehet a kontinentális ízekhez szokott fogyasztók számára, de valakinek ez is bejön. Az egyik munkatárs "strandsörnek" minősítette, illetve a fesztiválokon kapható csapolt sörökhöz hasonlította az italt.

Agresszív alsó erjesztésűek

Ebben a kategóriában 10 féle sört teszteltünk. Az élmezőnybe a Pilsner Urquell és a Gösser került, és négyes alával a Löwenbrau. A lelkesen tesztelő munkatársak szeme a Gössernél csillant fel először, amikor túl voltak már néhány közepes és gyenge minőségű sör megkóstolásán. A remek habtartósság mellett az "olyan, mint egy igazi sör" véleményeknek köszönhetően a lista élére került.

Az egyik befutó: Gösser

A Pilsner Urquell-lel szemben az egyetlen kifogás az volt, hogy keserű, de egy tisztességes pilzeni sörhöz ez is hozzátartozik. A teszt nagy meglepetése a Löwenbrau volt, amit többen is pilzeninek véltek. "Jól áll neki a fanyar íz" - foglalta össze a sör előnyeit az egyik önkéntes. Izmos széndioxid-tartalma és diszkrét illata miatt megérdemli a harmadik helyet.

A középkategóriába került a "gyanúsnak" titulált Dreher, a keserű, "agresszív" illatú HB, ami erőssége miatt igen alkalmas lehet akár tisztességes berúgásra is. A Becks egyesek szerint csak arra érdemes, hogy a röviditalok mellé kísérőként szolgáljon. Nem került be a legjobbak közé a Heineken sem, ami a tesztelők szerint túlságosan vizes, keserű, és többen a "kocsmai", kicsit homályos jelentésű jelzővel illették.

Fesztiválsörök

Kifejezetten rosszul szerepelt a Carlsberg sör, aminek impozáns külleme és hangzatos neve a bevásárláskor megtévesztett minket. A felejthető ital aromáját többen a menzai zöldborsófőzelék ízvilágához hasonlították. Az asszociációban nagy szerepet játszhatott a sör logójának zöld színvilága. Az öregedő rockerek kultikus söre, a Kőbányai az "olcsó gyári" és a fesztiválsör minősítéseket kapta, ugyanis igen gyér a habzása, íze pedig olyan, mintha felhígították volna. Jelentősebb mennyiséget csak akkor vásároljunk belőle, ha "nemszeretem" vendégeket várunk.

Alattomos módon becsempésztünk egy alkoholmentes Schlossgoldot is a sorba, de hiába. Az ital az értékelhetetlen kategóriában végzett. "Erjedt csatornaszaga", "sült tök" íze és furcsa utóíze miatt valaki megkockáztatta a sörkülönlegesség jelzőt is, de a legtöbben észrevették, hogy az ital egyáltalán nem nyújt semmiféle sörélményt. Egyedüli jó tulajdonsága, hogy szép a színe, de ez az illúzió miatt szükséges.

Felső erjesztésű és barna sörök

A kóstolóknak a legutolsó körben a testes és ütős felső erjesztésű sötét söröket kellett megízlelniük. A habzást ezeknél a söröknél nem vizsgáltuk, hiszen széndioxid-tartalmuk eleve alacsonyabb, mint a láger típusú söröknek.

Van, aki a barnára esküszik

A legnépszerűbb a Leffe Brune volt, bár sokan nem tudták eldönteni, hogy édes vagy fanyar az íze. Romantikusabb beállítottságú kollégák egy "nyári beszélgetős este" kötelező tartozékának tekintik. Őt követi a sorban a Guinness, ezt mindenki azonnal felismerte jellegzetes kávés utóízéről és sötétborostyán színéről. A Guinness Draught palackos sörét elvileg üvegből kellett volna fogyasztani, mert a beépített, zörgő, patronszerű tárgy arra hivatott, hogy csapolt minőséget és krémes habot varázsoljon a sörnek.

Csalódást okozott a Kilkenny jellegtelen ízével, de véletlenül sem akkorát, mint az Amstel Bock. Az Amstel kakukktojásnak számít, mert nem alsó erjesztésű, de a sörök inkognitójának megőrzése érdekében nem firtattuk a hovatartozását, és a színe alapján soroltuk az egyszerű "barna" kategóriába. Ha meglátjuk a polcon, gyorsan menjünk tovább, kivéve, ha kedveljük a kólaszörpre emlékeztető, édeskés ízeket a barnasörökben.

Deluxe Magazin

Korábban:

A leghátborzongatóbb terápiás kezelések

Mit együnk az ír pubokban?

A leghíresebb ír sör legendája

Kifüstölnék a dohányosokat a vendéglátóhelyekről

Egy perc alatt hűt le egy doboz sört a Handy Chiller

 

 

 

Szóljon hozzá!