Egy idegen ország gasztronómiájának feltérképezése legalább akkora kaland, mint a területén található nevezetességek végigjárása. Ehhez képest a magyarok többsége fel van háborodva, ha hazájától 500-1000 kilométerre nem talál rántott húst vagy minimum pizzát. Sokan talán azért sem merik kipróbálni a külföldi ízeket, mert fogalmuk sincs, mit takar egy-egy idegen szó, nekik próbálunk most segíteni abban, hogy a nyaralás alatti étkezés ne korlátozódjon szendvicsekre és gyorséttermekre. Sorozatunk első részében Horvátország, Olaszország és Spanyolország ízeivel ismerkedünk.

Prsut, burek, blitva

Az egyik legnépszerűbb úti cél minden bizonnyal Horvátország a magyarok körében, ahol mindenképpen érdemes esténként felkeresni egy-egy helyi éttermet, és a tengeri herkentyűkön kívül megkóstolni az egyéb horvát jellegzetességeket. (Hozzá kell tennünk azonban, hogy pontosan körülhatárolható horvát gasztronómiáról nem beszélhetünk, hiszen az egykori Jugoszlávia területén több nép is hatott egymásra - a konyhában is.)

Szélben szárított horvát sonka: prsut

Ha egy horvát kisvendéglőben szinte kimondhatatlan nevű prsutot ajánlgatnak nekünk, akkor híres, szélben szárított sonkájukból fognak elénk tenni pár szeletet, egy kis olajbogyóval, ha pedig kulent, akkor szalámit. Aki nem bír megbarátkozni a hallal, az ne válasszon giricét, ez ugyanis nagyon vékony szardella, citrommal tálalva. A levesek közül érdemes megkóstolni a brodet vagy brudet névre hallgató hallevest (sok helyen inkább főtt hal sűrű szaftban, nem hagyományos értelemben vett leves), amit hagyományosan agyagedényben, parázson főznek, sok helyütt puliszkával tálalják. A manestra levessel főként Isztriában találkozhatunk, vörösborral leöntött, pirított tésztából készítik, bab is van benne.

Főételként jellegzetes dalmáciai fogás a prlolica, ami olajban, fokhagymával sütött marhahúst takar. Szintén népszerű étel a janjenita, ha ezt rendeljük, roston vagy nyárson sült bárányt fogunk vacsorázni. Nagy meglepetés valószínűleg senkit sem ér, ha cevapcici néven hagymás, darált húsból készült "fasírtot" kap.

Igazán laktató péksütemény: burek

Köretként kóstoljuk meg az ajvart (sok helyen előételként is kínálják), ez egy paradicsomból, padlizsánból és zöld paprikából készült püré. A legtöbb étlapon szintén feltűnik a blitva nevú zöldségköret, amit egy speciális répafajta zöldjéből készítenek, ha valaki úgy tudja, ez ugyanaz, amit ő mángoldként ismer, nem téved. A parajhoz hasonló ízű mángolddal turbózott krumpli az egyik legjobb dolog, ami egy Horvátországban nyaraló ínyenccel történhet.

Desszertnek Dalmáciában kérjünk rozsatát, ez tejből, tojásból és karamellből készül. A fritula mazsolás-likőrös kelt tésztából álló, gombóc alakú édesség, amit forró olajban sütnek ki, nevezhetjük likőrös fánknak is. A strukli a magyar réteshez hasonlít, almával vagy sajttal töltik meg. A burek a legtöbb pékségben kapható, túróval, zöldséggel, sokszor darált hússal töltött leveles tésztát takar, pár ilyen reggelire, és utána nem lesz gondunk ez evésre, mert igen kalóriadús, laktató finomságról van szó.

Polenta, pesto, ossobuco

Olaszországban a magyar turisták a legnagyobb lelki nyugalommal elélnek bolognai spagettin és pizzán. Ha nem akarunk a nagy átlaghoz tartozni, mindenképpen kóstoljuk meg a helyi specialitásokat. A friss zöldségekből készített minestrone levest a legtöbben itthon is ismerik, ha azonban nem akarunk a nagy melegben levest enni előételként, együnk némi prosciuttót, azaz sonkát sárgadinnyével.

A pesto alapanyaga a friss bazsalikom

A polenta nem hiányozhat szinte egyetlen vendéglő étlapjáról sem, kukoricalisztből vagy -darából készítik, sokszor az olaszok puliszkájaként emlegetik. Köretként gyakran szerepel húsok, illetve zöldségek mellett, Észak-Olaszországban igen jellegzetes étel.

A primi piatti "fedőnév" alatt az olasz étlapokon általában pastákat találunk, ha alkalmunk van rá, mindenképpen kóstoljuk meg a pestóval nyakon öntött, házilag készített tésztákat. A Liguriából származó (pesto alla genovese) pestóhoz friss bazsalikomot, fokhagymát, fenyőmagot, sót, parmezánt (vagy pecorinót) és olívaolajat kevernek össze. Az olaszok a tésztát általában al dente, azaz "fogkeményen" tálalják, így valószínűleg egy kicsit keményebb, mint amit megszoktunk.

Főételként mindenképpen ajánlott megkóstolni az ossobucót annak, aki szereti a velőt, ez ugyanis szó szerint annyit jelent, "csont lyukkal": a borjú hátsó lábszárát kereszt irányban szeletekre vágják, így középen láthatóvá válik a velőscsont. A húst omlósan puhára főzik, a velő pedig dúsítja a mártást. Az ossobucónak több változata is ismert, Toszkánában például vörösborral készítik, másutt paradicsommal. Igazán autentikus helyeken sáfrányos rizottóval tálalják, de kiváló köret hozzá a sült cukkini és padlizsán is.

Csont lyukkal: az ossobucót krémes rizottóval tálalják

Ha este már nem akarunk három fogást végigenni, akkor kövessük a tősgyökeres olaszok példáját, és keressünk olyan helyet, ahol frittatát adnak. Ezt jobb híján "olasz omlettnek" nevezhetnénk, zöldségekkel, hússal, sajttal egyaránt kombinálják ezt a tojásételt.

 

 

 

Szóljon hozzá!