Hazatért izgalmas és megpróbáltatásokban bővelkedő gasztronómiai felfedezőútjáról a Szilasfood-Góbi Expedíció. Az utazók meglehetősen mostoha körülmények között térképezték fel a nomád mongol gasztronómiai szokásokat, az "étlapon" pedig olyan extrém fogások is szerepeltek, mint a tevekumisz, a sós tea vagy a kövekkel megtömött állatok.

Az Látható Légió alcímet viselő expedíció egyik fő célja – az antropológiai, orientalista, orvosi és rádiótechnikai kutatások mellett – az volt, hogy megismerje az egykori lovas civilizációk hétköznapjait idéző, mai nomád mongol gasztronómiai szokásokat, az ételek ízvilágát és elkészítési módjait. A Magyar Földrajzi Társaság a kutatási tervek alapján a Szilasfood-Lucullus Góbi Expedíció 2007-et tudományos expedícióvá minősítette. 

A lovas nomád expedíció mintegy 1000 kilométeres útja a kietlen Keselyűk Völgyéből indult. A Góbi kő- és homoksivatagain és az Ikh Bogd-hegység hágóin át eljutottak az Altaj-hegység háromezer méteres gerincéhez. A csapat tagjai a sivatagban töltött idő első napjától kezdve számos nehézséggel szembesültek: rendkívüli megpróbáltatások elé állította őket a Mongóliában évtizedek óta példátlan aszály.

Tevetrágya, kövek és hús

Az expedícióban résztvevő Lucullus Baráti Társaság az utazás során számos receptet, ételkészítési módot és fogyasztási szokást ismert meg. A lovas nomád utazás során az ételek elkészítéséhez sokszor száraz tevetrágyát kellett gyűjteni a sivatagban. Ez már önmagában elég fáradságos és időigényes feladat volt, ugyanis előfordult, hogy csak a táborhelytől messze találtak "tüzelőanyagot".

A nomád mongolok elsőként tevetrágyát gyűjtenek a főzéshez

Ezután egyetlen nagy lábasban főtt meg az általában burgonyából, hagymából, rizsből vagy tésztából és marhahúsból álló egytálétel.  Az expedíció tagjai naponta háromszor ettek, reggelire például a borcog nevű süteményt, kávéval vagy teával.

A mongol étkezési kultúra a húsfogyasztáson, a tejtermékeken, illetve a tésztaféléken alapszik. A folyamatos vándorlás miatt a hús tárolására nincs lehetőség, a családok saját nyájaikból élnek. Birka-, kecske- és marhahúst fogyasztanak, szárnyasok és halak soha nem kerülnek az asztalra. Mongóliában a mormota fogyasztása is hagyomány, azonban a rágcsáló húsa bubópestist terjeszthet, ezért igen kockázatos megkóstolni.

A borc egy nem túl bizalomgerjesztő külsejű, szárított marhahúsdarab, mely az expedíció néhány tagja szerint igen nehezen legyűrhető étek. Szerencsére jobban ízlett a mongolok nemzeti eledele, a booz, amit leginkább egy húsostáskához lehetne hasonlítani.

 

 

 

Szóljon hozzá!