Ragyogóan szerepelt a 39. Kékszalag versenyen a Sirocco, hiszen a 1947-ben készített, történelmi cirkáló három díjjal és egy előkelő abszolút helyezéssel térhetett haza a július 6-8. között megrendezett tókerülő versenyről. A Sirocco 2007-es teljesítményéről a vitorlás kormányosával, Cittel Lajossal beszélgettünk.
Milyen díjakat kapott a 39. Kékszalagon a Sirocco?
Egyrészt osztálygyőzelmet mondhat magáénak az összevont tőkesúlyos osztályban, másrészt megkaptuk a legjobban navigáló hajó díját, ami annyit jelent, hogy a yardstick (előnyadásos) pontszámítással is mi végeztünk az élen. Az összes hajónak van ugyanis egy gyorsasági pontja, és a futott időből kiszámítva gyakorlatilag mi nyertük az egész Kékszalag navigációs díját. Továbbá a klasszikus hajók kategóriájában is mi értünk elsőként célba, abszolút kategóriában pedig a Sirocco végzett a hatodik helyen. Ez a négy kitüntetés pedig nagy megtiszteltetés számunkra.
Hogyan készült fel a Sirocco a Kékszalagra?
A vitorlák átnézése és javítgatása volt az első feladat, de mivel minden nap megyek a hajóval, alapvetően tisztában vagyok a műszaki állapotával. Ennek ellenére is végignéztem az árboccsúcstól kezdve az utolsó kötélzetig, egyszóval mindent, ami veszélyforrás lehet. Természetesen előfordulhat, hogy ezek ellenére is közbecsúszik valami, de erre nem került sor, a hajó hozta a formáját.
Milyen szélre számított a csapat, és mennyire váltak be a várakozások?
Minden szélfajtára készültünk, és bárki bármit mondott, bőszéltől kezdve a kisszélig lényegében minden volt, és így be is jöttek a számításaink. Tulajdonképpen mindenfajta szélre kell egy Kékszalagon készülni, mert a hosszú távon minden lehet, ennek megfelelően mi minden szélhez használtunk vitorlát. Igazából rövid versenyidőre számítottunk, ezért ételből és italból is keveset vittünk.
Milyen volt a csapatmunka?
A hajón 12-en voltunk, és mivel egy viszonylag összeszokott társaságról van szó, véleményem szerint jól sikerült a közös tapasztalatokat kamatoztatni. Jól szervezett csapatmunka folyt, amiből Aubeck Ferenc, Balogh Csaba, Bércesi Gábor, Csermendy Miklós, Haris György, dr.Pásztory Tamás, Pertl Péter, dr.Pesthy Pál, Simó György, Varga Mária és Zentai István egyaránt kivette a részét.Mindenkinek megvolt már korábban is a feladata, és ezeket a verseny előtti nap pontosítottuk, konkretizáltuk. Ennek szellemében végülis mindenki végezte a munkáját, teljes erőbedobással, jóformán enni és inni is alig maradt idő, annyi vitorlacsere és tennivaló volt.
Milyen útvonalon haladtatok?
Balatonfüred és Kenese között viszonylag kötött a pálya, így nagy taktikára nem volt lehetőség, maximum kis lee-taktikát, tengelyelmozdulást végezhettünk. Siófokig szintén nem lehetett túl sokat taktikázni, ez schlágos cirkáló szakasz volt, csak kis bukási vagy nyerészkedési lehetőségek voltak. Ezekből többnyire jól jöttünk ki, és ezután pedig már volt mit nyerni és veszteni, Siófokról egy közepesen jó navigálással mentünk ki. A nyugati medencében, kiváltképp a Keszthelyi-öbölbe való betalálás nagyon jól sikerült, ide olyan jó oldalról sikerült betalálni, hogy az meghatározta a továbbiakat is. A Szigligeti-öbölnél megelőztük a Nemere II-t, ahol reffelni kellett már 3-4-es szélben is, szerencsére a cirkáló szakaszban mindig meg tudtuk őrizni és megújítani elforgácsolódott előnyünket. Amikor elfogyott a szél, akkor végre tudtunk hajtani egy gyors génuacserét, amit a Nemere elmulasztott, és ekkor sikerült egy kis előnyt kovácsolni. Ez később nagyobb lett, mert úgy frissült fel a szél, hogy akik előbbre voltak, azokat "fújta el", ezért ekkor minden méter számított. A korábbi nagyon szoros matchünkből egyórás előnyre tettünk szert riválisunkkal szemben.
Melyik oldalon mentetek Keszthelytől fölfele?
Először középen mentünk, és éreztem, hogy a déli part lesz a jobb, de kénytelen voltam a Nemere kifordulása miatt egy kicsit az északi part fele menni. Nekem ő volt az első számú ellenfél az osztályban, és értelemszerűen meg akartam őrizni vele szemben az előnyömet, és nem mertem először magára hagyni; ugyanakkor éreztem az is, hogy dél felé kell menni, mert láttam, hogy ott két 70-es megcsúszott. Később a Nemere is jött velünk, és belátta, hogy azt az oldalt kell erőltetni a 70-esekkel szemben is, mert nemcsak a saját kategóriánkban, hanem abszolútban is próbáltunk helytállni. Innentől mindkét szempontot figyelembe véve haladtunk Füred felé, ahová abszolútban hatodikként futottunk be, és osztályunkban elsők lettünk.
