A platina magyar mestere

Címkék: ékszer, kiállítás, Varga Miklós

Eszközök:Betűméret növelésBetűméret csökkentésKüldés e-mailbenNyomtatás

R.B.A.

Eszközök: Betuméret növelés Betuméret csökkentés Küldés e-mailben Nyomtatás

Előkelő helyet foglal el a nemesfémek között a platina, amelynek talán leghíresebb magyarországi mestere Varga Miklós, aki szabadalmával és azonnal felismerhető ékszereivel nemzetközi szinten is feltűnést keltett a különböző kiállításokon. Az ötvösmesterrel a budapesti műhelyről és választott szakmájáról beszélgettünk.

A platina a legelőkelőbb nemesfém, amely fizikai tulajdonságaiban leginkább talán az ólomhoz hasonlítható: puha, szinte kenhető anyag, ugyanakkor nagyon magas az olvadáspontja (1772 fok, összehasonlításként: az aranyé 1064, az ezüsté 961,8). Igen szívós és kopásálló (puhaságával együtt is), és ötször annyi az élettartama, mint egy ugyanolyan huzalvastagságú aranyláncnak. Magyarországon a fémjelzési törvény alapján 950 ezrelékes finomságban forgalmazzák a platinát, viszont az öt százalékos ötvözőanyag (réz vagy palládium) mennyisége igen kevés ahhoz, hogy megváltoztassák a mechanikai tulajdonságait.

A Varga Design a platina megmunkálásában egy újdonságot is kifejlesztett, a hálótechnikát, amelyet világszabadalom véd. A finom, vékony szálak összetéveszthetetlen ismertetőjegyei a műhelynek, hasonlóképpen sajátos a Magyarországon ritkaságszámba menő lézeres illesztési technika is, azonban ez a kész ékszernél kevésbé tűnik fel a laikus szem számára.
- A Varga Design budapesti műhelyében az új gépek mellett egészen régieket is lehet látni. Ön mikor kezdett el ékszerekkel foglalkozni?

- Az itt látható gépek egy része valóban koros, akad köztük százévesnél is régebbi darab, viszont ezek nem a családi örökségből valók, hiszen szüleim nyomdászok voltak. Én közel négy évtizede űzöm az ékszerész szakmát, és a műhelyben található gépeket fokozatosan egészítettem ki az éppen szükséges darabokkal és szerszámokkal. Eleinte csak gyűrűkkel foglalkoztam, később pedig az arany és az ezüst után megismerkedtem a platinával is, s így egyre nagyobb helyen kellett felállítani a szükséges berendezéseket. Jelenleg a műhely egy főépületből és melléképületből áll, amelyekben egy kreatív, türelmes és ügyes kezű hatfős csapat dolgozik.

- Hogyan osztják be a munkát egymás között a dolgozók?

- Alapvetően mindenki ért mindegyik munkafázishoz, viszont a hatékonyság miatt specializálódnak és egy-egy mozzanatot végeznek: valaki a lézernél dolgozik, valaki a hálót készíti, és így tovább. A munkafázisok száma a megrendelt ékszer jellegétől is függ, így előfordul, hogy egy ember készít el egy darabot, és az is, hogy az egész műhely munkálkodik napokon, heteken át egyetlen komolyabb példányon. Nem ritka, hogy egyes ékszerek többszáz óra kézimunka árán készülnek el, és ez - vagyis a manufakturális jelleg - kiemelten fontos a cég felfogásában.

- A Varga Design ékszereit azonban mégis a jellegzetes formavilágról szokták megismerni, ez pedig a tervezői munkafázis eredménye...

- Sőt, azt is lehetne mondani, hogy ez több év munkájának eredménye. Több mint tíz éve volt egy nagyon erős svájci és német exportunk, ekkor két teljesen eltérő ízlésű országba szállítottunk ékszereket. Az ezekben az években kialakult formavilág mellé pedig egy "rögeszme" társult, a hálótechnika. Ha lehetek valamire büszke, akkor az az, hogy ezeket az ékszereket viszonylag hamar felismerik, és az emberek "összekacsintanak", amikor meglátják a másikon a hasonló darabot, persze a legtöbbször nem tudják meghatározni, hogy melyek is pontosan a közös vonások. Tervezéskor kikérem a kollégák véleményét, hiszen fiatalokkal vagyok körülvéve, akik kreatívak, és az ő látásmódjukat is szeretem beleépíteni, persze az ötleteket idomítani kell a már meglévő irányvonalhoz.

Az ékszerek igen alacsony példányszámban készülnek, így ugyanazzal a darabbal aligha találkozik az ember az utcán, arról nem is beszélve, ha unikátról van szó. A tervezés különösen fontos munkafázis a műhelyben, a munkaidő - és a pénz - igen tetemes hányadát nem a nagyüzemi jellegű gyártásra fordítjuk, hanem arra, hogy minél változatosabbak és egyedibbek legyenek az ékszerek. Ezzel párhuzamban a marketingre is kevesebbet költünk - tavaly például az éves bevétel 3-4 százalékát, ami a negyvenes-ötvenes években bőven elégnek bizonyult, viszont ma a szakemberek szerint legalább 20-30 százalékot kellene e célra fordítani.

- Ezzel a felfogással mintha szembeúszna az árral. Viszont akkor mi az a termék, aminek az árát 20 százalékban marketingra fordítják?

- Nevetségesnek tartom, amikor világhírű cégek - hadd ne mondjak neveket, nem volna etikus - óriási betűkkel írják bele ékszereikbe a márkát, mert másképp nem lehet felismerni a sorozatgyártott termékeket. Amelyik már úgy érzi, hogy már a kezdőbetűről is felismerhető, az megelégszik egy monogrammal, máskülönben semmi jellegzetessége nincs az ékszernek.



Tekintse meg a műhely képeit és ékszereit!


Sajnálatos tény, hogy ezek a profitéhes cégek nem a technikai fejlesztésekre vagy a designra, hanem inkább a pr-ra költenek, ami pedig igen gyakran a minőség rovására megy. Ez a legnagyobbakkal, a nagy múltú ékszerészházakkal is megtörténik napjainkban, amelyek a múlt század húszas éveiben olyan páratlan remekműveket alkottak, amelyek ma akár 50 százalékos értéknövekedést is elértek - ezzel kapcsolatban érdemes megnézni az aukciósházak eredményeit.

Ezzel szemben ugyanezek a nagy cégek ma olyan tömegárukat készítenek, amelyek garantáltan nem fognak értéknövekedést produkálni, egyszerűen azért, mert nem olyan a kivitelezésük. És a szakemberek ezt észreveszik. Úgy gondolom, ezeknek a cégeknek az alapítói, akik egykoron nagy szeretettel, tehetséggel és odaadással alkották meg ékszereiket, ma forognak a sírjukban.

- Meg lehet azt jósolni, mikor veszik észre az emberek, hogy a nagy cégek termékei nem érik meg pénzüket?

- Állítom, már megjósolni sem kell, hiszen a különböző, korábban jó nevű ékszerészetek termékeit sorra viszik be a javítóműhelyekbe. Ekkor derül ki, hogy amit a vásárló nemesfémnek hitt, nem az, és hogy a szép logó mögött olcsó, "költséghatékony" tartalom lapul. Kiderül, hogy a tönkrement illesztés nem javítható, mert felületesen munkálták meg, illetőleg nem éri meg javítani, mert sohasem közelíti meg a vételárat. Az ékszerészek, kereskedők egy része ezeket a jellegtelen termékeket egy idő múlva csak anyagáron veszi majd vissza.

Jellemző az is, hogy olyanok is beszállnak az ékszerbizniszbe, akiknek egyrészt nincs közük az ékszerhez - nagyjából tíz ruhamárka -, másrészt pedig kizárólag a bizniszt látják benne. Sok multinacionális divatcég a minél magasabb profit érdekében megelégszik a kínai tucatárukra jellemző igénytelenséggel, sokszorosítási eljárásokkal, ugyanakkor reklámjaikban egy teljesen más világot tárnak a vásárlók elé. Viszont ez hosszú távon nem működik.

Deluxe Magazin

Korábban:

Magyar luxusmárkák a világ legjobbjai között

Ékszerözön a stadionoknál

Helyszíni beszámoló az Inhorgenta Europe 2007-ről

Szülinapi platinaórát készített a Panerai

Szemkápráztató gyöngyök a budapesti ékszerkiállításon

 

 

 

Szóljon hozzá!

 

Ajánljuk még:

Amikor elég a saját barátainkból is

Szóljon hozzá:

Név:

Kötelező

E-mail:

Kötelező, nem jelenik meg

Hozzászólás:
Milyen nap van ma (pl: hétfő)?

Legfrissebb

Pharrell Williams

Pharrell Williams

Pharrell Williams lett az év divatikonja

Pharrell Williamst választotta idén az év divatikonjának az Amerikai Divattervezők Tanácsa (CFDA).

Bunga-Bunga

Bunga-Bunga

Felszámolta fizetett háremét Berlusconi

Nyilvánosságra került az a levél, amelyet Silvio Berlusconi volt olasz kormányfő írt az általa rendezett "bunga-bunga partikon" résztvevő fiatal nőknek.

Taxidermia

Taxidermia

Hódít a taxidermia a kínai gazdagok között

Egyre növekszik a kitömött vadállatok iránti kereslet a kínai gazdagok körében

Pokerdoboz
Pókertippek

Pókertippek

Az élő játékban az egyik legegyértelműbb és legnehezebben leplezhető árulkodó jel a kézremegés. Ez többnyire erős kézre és nem blöffre utal. Pókertippek.

Top5