Közel háromszáz éve alapították meg Európa egyik legnagyobb múltú, megszakítás nélkül üzemelő luxusmárkáját, a Meissent, amely nem pusztán a felső tízezer számára készíti kitűnő minőségű porcelánjait, hanem egy egészen új iparágat is útjára indított. A Deluxe Magazin a meißeni porcelánmanufaktúrában járt utána, hogyan készülnek a sokezer eurós drágaságok.

Tekintse meg galériánkat!

Amikor a mintegy 30 ezer fős Meißenbe érkezik az ember, először minden bizonnyal az Elba partjánál található dombra, illetve az arra épített Albrechtsburg nevű várra lesz figyelmes, amely másfél évszázadon keresztül adott otthont Európa első porcelánmanufaktúrájának.

A szokatlan helyszín választása mögött persze nem az állt, hogy a majdan híres műhely igényes környezetben üzemeljen, mindössze annyit akart II. (Erős) Ágost szász fejedelem az 1700-as évek elején, hogy szem előtt legyen Johann Friedrich Böttger alkimista, akit aranycsináló híre miatt záratott a vár börtönlaboratóriumába.

Böttgernek azonban "csak" a kínai porcelán titkát sikerült megfejtenie: 1707-ben a porcelán elődjét, egy ma Böttgersteinzeugnak nevezett vörösesbarna anyagot állított elő, 1708-ban pedig a mai értelemben vett fehér keményporcelánt. A "fehér arany" európai újrafelfedezése után Erős Ágost hathatós támogatásával 1710-ben megalakult a várban Európa első porcelánkészítő műhelye.

Mivel az Albrechtsburg nem e célzattal épült, és állandóan kisebb-nagyobb tüzek pusztították (1773-ban pedig a vár egy része leégett és beomlott), a sikert sikerre halmozó műhelyt át kellett költöztetni egy másik helyre. Ezt a város határában találták meg, az Elba Triebisch nevű mellékfolyójánál, ahol a manufaktúra ma is üzemel. Ide 1863-ban költözött a gyár.

A meißeni Albrechtsburg

A másfél évszázados albrechtsburgi tartózkodás során Meissen a világ első számú porcelángyártójává vált: véget vetett nemcsak a kínai, hanem az egész távol-keleti porcelánmonopóliumnak, és egy egész iparágat alapozott meg. Nem sokkal az 1710-es alapítás - és az államtitokként őrzött receptúra ellopása - után 1718-ban megalakult Bécsben a második porcelánmanufaktúra, az Augarten.

A 18. század derekán sorra nyíltak meg a fejedelmi és királyi udvarok környékén a manufaktúrák, amelyek immár nemcsak a meisseni receptet kölcsönözték az Elba partjáról, hanem a dekorokat, mintákat is. Ez egyszerre jelentette Meissen európai befolyását és a hamisítványok elburjánzását.

A manufaktúra utóbbi miatt már 1722-ben arra kényszerült, hogy márkajelként használja a keresztbe tett két kardot, amely azóta a cég logója (s a cégek történelmében az egyik legrégebbi, amelyet változtatás és megszakítás nélkül használnak). A keresztbe tett kardok logóját Meissen ráadásul egy különleges technikával, máz alatti festéssel helyezi a porcelánra, amit a hamisítók máz fölötti módszerrel igyekeznek megoldani.

A kék kardok bevezetése előtt négy logó szerepelt a tányérok alján: M.P.M., K.P.M. és K.P.F. (mint Meißener, illetve Königliche Porzellan-Manufaktur és -Fabrik, azaz királyi és meißeni porcelánmanufaktúra vagy gyár), valamint AR, ami az Augustus Rex (Erős Ágost király nevének latin) rövidítése.

Égetés előtti Zwiebelmuster tálak, amelynek kobaltkék festéke felhordáskor még zöld színű

A porcelán európai feltalálójaként Meissen igyekezett mindig a többi manufaktúra előtt járni technológiai és festészeti szempontból egyaránt, ami hosszú évtizedeken keresztül sikerült is. A kezdeti években két nagy tudású, igen kreatív mester felelt a márka arculatáért: 1720-tól Johann Gregorius Höroldt volt a felelős a festészeti részlegért, 1731-től Johann Joachim Kaendler a formákért. Kettejük nevéhez fűződik a manufaktúra leghíresebb dekorja, az 1739 óta változatlan formában használt Zwiebelmuster, azaz "Hagymadekor", amelyet a logóhoz hasonlóan szintén máz alatti kobaltkékkel festenek egész felületén.

Az Albrechtsburgban székelő gyár mind újabb színekkel és technikákkal szerzett örömet a tehetős gyűjtőnek és okozott bosszúságot a hamisítóknak. 1817-ben létrehozták a krómoxidzöld nevű festéket, amelyet szintén máz alatti festéssel tudnak elhelyezni a fehér felületen. Ennek a festési technikának az a nehézsége, hogy a festéket még a második égetés és a mázazás előtt kell elvégezni egy porózus, nagy nedvszívó képességű felületen, amelyen festési hiba esetén törölhetetlen, javíthatatlan folt keletkezik.

 

 

 

Szóljon hozzá!