Különös személy Magyarország egyik legjelentősebb porcelángyűjtője: magáról és vagyonáról nem árul el semmit, viszont a "fehér arannyal" kapcsolatban gyakorlatilag mindent tud. A Deluxe Magazin a névtelenséget kérő szakértőtől azt kérdezte, jó befektetés-e manapság a porcelán, és milyen veszélyeket rejt magában egy átlagos vásárlás.
Sokan álmodoznak olyan befektetésekről, amelyekben a 2000 forintért vásárolt tárgyak egy év múlva 5-10 ezer forintot érnek, a haszonból pedig egy fél lakást lehet vásárolni, valamint bővíteni a féltve őrzött gyűjteményt.
Bármilyen mesébe illő is az előbb felvázolt értéknövekedés, megtörténhet, amint azt a névtelenségbe burkolózó porcelángyűjtő 1988-as és 1989-es esete mutatta. Az ilyen befektetési célú vásárlások esetében természetesen nagyon kell érteni a gyűjtés tárgyához, és azzal sem árt tisztában lenni, hogy eleinte nem feltétlenül tesz szert jó vételre az ember.
Aki laikusként szeretne porcelánt vásárolni, annak először azt kell eldöntenie, hogy az újat vagy a régit kedveli jobban. Ennek függvényében pedig a következőképpen cselekedhet: ha újat vesz, el kell fogadnia azt, hogy befektetése csak hosszú távon hozza be az árát, ha pedig régit, akkor mindenképpen vigyen magával egy avatott szakértőt, aki rögtön kiszúrja a hamisítványokat, és segít az eredetiek értékének meghatározásában.
Ilyen segítség hiányában akkor cselekszik helyesen az ember, ha a porcelángyártók saját vagy tanúsított üzleteiben vásárol, és a boltokban dolgozó szakképzett személyzet tanácsaira hagyatkozik.
Feketekereskedelem
A rendszerváltás óta alapjaiban változott meg a porcelánpiac szerkezete. Régen csak egy helyen lehetett néhány manufaktúra porcelánjaihoz hozzájutni (és még feketekereskedelem sem volt), manapság már nagyon sok üzletben és antikvitásban vásárolhatunk sokféle márkát, és a különböző régiségpiacokon is rengeteg hasonló jellegű portékát kínálnak.
A névtelenséget kérő gyűjtőnek a piacokkal kapcsolatban újabban igen rossz tapasztalatai vannak, ezért hat éve nem is látogatja a korábban jó hírű helyeket, ahol pár évtizede még komoly kincseket lehetett vásárolni.
A piacokon ugyanis már olyan sok a hamisítvány, hogy annak már külföldön is híre kelt - minőségi porcelángyártók nem kis bosszúságára. Gyűjtői körökben gyakran hallani olyan esetekről, hogy a jóhiszemű vásárló a hamisítvány megvétele után külföldi márkaboltban érdeklődik a jó áron szerzett holmi értéke felől, a külföldi becsüs pedig udvariasan eltanácsolja a pórul járt tulajdonost, mondván, nem eredeti a portékája.
Hamisítványokat nemcsak a piacokon lehet látni, hanem máshol - néha belvárosi régiségboltokban - is, ugyanakkor az sem feltétlenül igaz, hogy ezeken a helyeken ne fordulnának elő eredeti példányok. Aki vásárlásra adja a fejét, alaposan fel kell készülnie szakmailag, és tapasztalatot kell gyűjtenie, ami egy kissé "a 22-es csapdáját idézi", hiszen mindezek éppen a vásárlással szerezhetők meg.
Az élő játékban az egyik legegyértelműbb és legnehezebben leplezhető árulkodó jel a kézremegés. Ez többnyire erős kézre és nem blöffre utal. Pókertippek.
