Magyarországon nincs nagy hagyománya az órakészítésnek, Becsei Áronnak azonban mégis sikerült bemutatni alkotásait a világ legjelentősebb órakiállításán, a svájci Baselworldön, valamint bekerült az AHCI, a független órások akadémiájának köreibe. Exkluzív interjú a 28 éves órakészítővel.

- Órás dinasztia harmadik generációjának sarjaként születtél Budapesten - írod honlapodon. Mikor kezdtél el aktívan foglalkozni az órákkal, melyik volt életed első időmérője?

- Az érettségi után kezdtem - édesapám mellett -belekóstolni az órák világába. Először persze csak apróbb feladatokat bízott rám, aztán az órás iskolába (Budapesti Szakképző Iskola) is beiratkoztam, hogy bővebb ismereteket szerezzek. A gyakorlati tapasztalatokat tőle tanultam meg, sok dolgot pedig autodidakta módon a szakkönyvekből.

Első érdekesebb munkámat is édesapám találta ki. Ez egy magyar MOM vekker szerkezet átalakítása, finomítása volt. A csapágyakat zafír kövekre cseréltem, a csapok vastagságát kézzel a harmadára reszeltem, a billegő hajszál rugóját Breguet típusúra hajlítottam, az anker villát lekönnyítettem. Így a szerkezet képessé vált a csörgő rész rugójával működni, melynek ereje az eredetinek a töredéke.

Amikor már magabiztosan nyúltam finomabb szerkezetekhez is, elkezdtem saját kreációkon gondolkodni. Édesapámmal rengeteget jártunk és járunk most is múzeumokba, és az első saját készítésű órám is a bécsi óramúzeumban látott, kis méretű Zappler ingaórák ötletén alapult. Valami hasonlót szerettem volna készíteni, egy kis ékszert, a világ legkisebb ingaóráját.

- Mikor alakult meg a Bexei márka? Hogyan válik egyáltalán egy órajavító órakészítővé?

- Mivel szakmai körökben sikert aratott az első saját tervezésű és kivitelezésű Miniature Zappler órám, úgy döntöttem, folytatom ezt a vonalat, és egyedi órákat fogok készíteni a saját nevemmel fémjelezve. Mivel a Becsei nevet külföldön Bexei-nek ejtik, adta magát az ötlet, hogy Bexei lesz a márka neve, így az új óráim már ezen a néven látják majd meg a napvilágot.

- Mivel foglalkoztak a Becsei család korábbi órás generációi? Hogyan segítették ők a munkádat?

-  Nagyapám országos szinten elismert órás volt. Sajnálatos módon én már nem ismerhettem. Hírnevét annak is köszönhette, hogy az ő keze alatt keltek életre azok a törött billegő tengelyek, amiket más órások nem tudtak megjavítani. Ez egy nagy ügyességet igénylő feladatsor, ahol a letört csap helyére egy hajszálvékony furatot kell készíteni, egy betétet beültetni, és új csapot kialakítani. A mai napig is csak néhány órás vállalkozik erre a feladatra.

Édesapám örökölte nagyapám tehetségét, ő is komolyabb restaurálásokkal, hiányzó alkatrészek újrakészítésével nyerte el a szakma elismerését. Óriási tapasztalata, stílusérzéke, az arányok és formák helyes megválasztásának ismerete a mai napig nagyon sokat segít óráim megalkotásában.

Becsei Áron a műhelyben

- Hány órakészítő család és manufaktúra volt a múlt században Magyarországon, mennyi van ma?

-  Tudomásom szerint mindössze néhány manufaktúra létezett még az Osztrák-Magyar Monarchia idején, melyek fali- illetve álló órákat készítettek. Óragyártásról a Magyar Optikai Művek esetében beszélhetünk, ahol ébresztőórák sorozatgyártását végezték. Órakészítőkről nem nagyon tudok, tehetséges órás azonban van néhány. Ők főleg javítanak és restaurálnak.

- Mi volt idáig a magyar óragyártás legnagyobb sikere?

- Sajnos hazánkban ennek nincs hagyománya, így sikerről is nehéz lenne beszélni.

- Milyen a magyar kézműves óragyártás kapcsolata Svájccal?

- Arról tudok csak beszélni, hogy nekem és a családomnak milyen a kapcsolatunk Svájccal: sok múzeumot látogattunk meg az évek során édesapámmal, és mindig meghajtjuk fejünket az elődök zsenialitása előtt. Svájcban természetesen más kultúrája van az óráknak, az órakészítésnek. Ott természetes, hogy a szakértelmet és az egyediséget respektálják, támogatják. Nekem csak jó tapasztalataim vannak a svájci szakmai körökkel kapcsolatban.

 

 

 

Szóljon hozzá!