 |
luxus (2379) CÍMKETÁR » 
|
A márki boraA toszkán bor minden olasz bor etalonja lett az elmúlt évtizedekben, legyen szó chiantiról, Brunello di Montalcinóról, Montepulcianóról vagy a Bolgheriből származó szupertoszkánokról. A fejlődésben hatalmas szerepe volt Piero Antinori márkinak, aki rengeteg újítást vezetett be, és jelenleg is meseszép kastélyából irányítja számos üzleti érdekeltségét. Chianti Classico Aztán történt valami. A história szerint az itáliai bortörténelem sötét középkorának számító 1960-70-es években az olasz borászok kevés gondot fordítottak a minőségi borkészítésre. Agyonterhelt ültetvényeikről szinte kivétel nélkül csak tömegborok kerültek ki, még arra sem vették a fáradságot, hogy különválasszák a kékszőlőt a fehértől, sőt a bortörvény egyenesen előírta, hogy a chiantinak meghatározott mennyiségű fehérszőlőt kell tartalmaznia. Egy napon aztán Piero Antinori megelégelte a dolgot, és a fehérszőlőt örökre száműzte a chiantiból.
És hogy manapság mi rejlik a chiantis palackok címkéi mögött? Túlnyomó többségben finom illatok és gazdag gyümölcsízek. A Chianti Classico Riserva azonban magasabb minőségi követelményeknek tesz eleget. Ebben az esetben az alacsony hozamkorlátozás és a kiváló minőségű sangiovese szolgáltatja a megfelelő alapot, amelyet aztán a cabernet sauvignon, a merlot, esetleg a syrah tesz gazdagabbá és izgalmasabbá. Illatban és ízben egyaránt megjelennek a fűszerek, és mivel e borok már a hosszabb palackos érlelést is jól bírják, idővel animális jegyek is felbukkannak bennük. Brunello di Montalcino Clemente Santi és signor Biondi közösen alkották meg a Brunello di Montalcino ősét a 19. század második felében. A bort az tette különlegessé, hogy elképesztően sűrű állaggal rendelkezett, amit a sangiovesenek, vagy ahogy errefelé hívják, a brunellónak köszönhetett. A régebbi palackok felbontása után az is kiderült, hogy a brunello hihetetlen ízgazdagságra tesz szert a palackos érlelés során. A Sienai-dombságon a tenger felől érkező száraz, meleg levegő, illetve a sziklás, sovány talajok kiváló mikroklímát biztosítanak a sangiovese számára. Megfelelő hozamkorlátozással elképesztő töménységű borokat lehet itt előállítani. Egykor évekig ászokhordókban, majd több évig palackban érlelték a Montalcinót, ami jócskán megnövelte az árát.
A bortörvény ma már a piaci követelményekhez igazodik, vagyis az érlelési időszak két évre rövidült, ám a borok így is csak négyéves koruk után kerülnek az üzletek polcaira. Ez ugyanakkor azzal az előnnyel is jár, hogy a testes nagyágyúk mellett könnyedebb, gyümölcsösebb, hamarabb fogyasztható borok is készülnek. A Rosso di Montalcino címkék ma jól iható, zamatos, gyümölcsös borokat takarnak, és tulajdonképpen garanciát jelentenek arra, hogy a Brunello di Montalcino megőrizheti méltán híres, magas színvonalát. Montepulciano A Montepulciano a Chianti Classico és a Brunello ötvözete. Illatában az előbbire, ízében inkább az utóbbira hasonlít. A sangiovesét errefelé prugnolo gentile (ejtsd: prúnnyolo dzsentíle) néven ismerik és termesztik a várost körülölelő ültetvényeken. A Montalcinótól alig harminc kilométerre fekvő borvidék a Chiana folyó két partján fekszik. A talaj homokos, lazább szerkezetű, ennek következtében illatos, könnyű szövetű struktúrák építhetők belőle. A hetvenes évek technológiai forradalmát megelőzően a Montalcino savhangsúlyos, semlegesebb ízvilágú borokat takart. Ma már a barrik hordók használatának köszönhetően a savak szépen lekerekedtek, a struktúra kiegyensúlyozottabb, az ízek gazdagok. Különösen a Riserva kategóriájú borok esetében számolhatunk testesebb nedűkkel. Érdekes, hogy itt a bortörvény minőségi kategóriáktól függetlenül egységesen egy évben határozta meg az érlelési időt. Ennek következtében a nemes Montepulciano és kisebb testvére, a Rosso di Montepulciano között olykor nincs is olyan nagy különbség. Bolgheri: szupertoszkán borok Bolgheri ősrégi település, neve a kezdetektől fogva összeforrt a borral. Ahogy Toszkána más részein, itt is az etruszkok virágoztatták fel a borkultúrát. A tenger közelsége egyedülálló éghajlati viszonyokat teremt: szünet nélkül fúj a szél, temperálja a forró nyarat és a hideg telet. Nyilván ennek köszönhető, hogy errefelé szinte sosem felhős az ég, a csapadék kevés, a napsütéses órák száma viszont nagy. A természet tehát mindent elkövet, hogy csúcsborok születhessenek.
Ahhoz, hogy ez a kis tengerparthoz közeli borvidék valóban a borvilág Mekkája lehessen, kellett még néhány dolog. A nagy borok ugyanis nagy formátumú embereket igényelnek. Az új korszak hajnalán, az 1970-es évek vége felé Mario Incisa della Rochetta, Giacomo Tachis, Piero és Lodovico Antinori fáradhatatlanul munkálkodtak azon, hogy a legmagasabb minőséget produkálják. Cabernet sauvignont és merlot-t telepítettek. Kitartó kutatómunkájuknak köszönhetően egy szép napon végre megfejtették a nagy titkot, felfedezték a terroir titkát. Alkímia volt ez a javából, amelyben a folyamat összetevőit a mikroklíma, a talaj, a művelésmód, a hagyomány, és a technológiai újítások alkották. Az 1970-80-as években további termelők vonultak fel a magas minőség zászlaja alatt, akik francia szőlőfajtákat alkalmaztak, szigorú terméskorlátozást vezettek be, hosszú ideig érlelték boraikat, kizárólag barrik hordóban erjesztettek. 1984-ben Bolgheri ugyan elnyerte a DOC minősítést, a szupertoszkán borok azonban vino da tavola, illetve IGT megjelöléssel kerülhettek csak piacra, mert nem feleltek meg a bortörvény paragrafusainak. Öntörvényű borok voltak, a csúcsminőség letéteményesei. Az angolok ezért nevezték el őket szupertoszkánoknak.
Ajánljuk még:
 Szóljon hozzá: |
VERTU
Dubaj
Gasztrobloggerek
Csontváz
|
