Míg mára szinte csak a távoli, elhagyatott falvak utcáin találkozhatunk sétabottal közlekedő, idős férfiakkal, addig régen a város zsúfolt korzóin büszkén sétáltak fényűző pálcáikkal az arisztokrácia tagjai. A finoman megmunkált, nagy múltú darabokat nem csak fából, hanem olyan rendhagyó alapanyagból is készítették, mint kristály, muránói üveg vagy akár cápagerinc.

Tekintse meg galériánkat!

Bár mára nem tartoznak a mindennapi élet legjellemzőbb használati eszközei közé, a sétabotok valamikor az úri megjelenés elengedhetetlen kellékei voltak. A történelem során számos különböző anyagból készítettek sétabotot, ezzel kapcsolatban Moró Csabát kérdeztük a Moró Antiktól, hiszen a bolt egyike a hazánkban fellelhető sétabot-különlegességek lelőhelyének.

A szakértő a Deluxe Magazin kérdésére válaszolva elmondta, hogy ezen botok elsődleges funkciója már az őskor óta a járás segítése volt, de legalább ekkora szerepet kaptak önvédelmi eszközként is. A legrégebbi fennmaradt példányoknak az egyiptomi piramisokban talált pálcák számítanak, míg a mai értelemben vett sétabotok a reneszánsz idején jöttek divatba, méghozzá a tehetősebb emberek körében.

Természetesen az alacsonyabb és a magasabb társadalmi osztályok sétabotjai között jelentős eltérés figyelhető meg, legyen szó annak külsejéről vagy akár rendeltetéséről. A szegényebb sorban élők inkább a használati botokat kedvelték, közöttük is a vaskosabb, önvédelemre is alkalmas darabokat, az előkelő személyek pedig már a külsőt helyezték előtérbe. Az eleganciára törekvő gazdagok pálcái így többnyire ritkább anyagból készült, díszes példányok voltak.

Moró Csaba elmondta, hogy míg a "közemberek" sétabotjaikat saját kezűleg díszítették-faragták, addig a tehetősek inkább kész példányokat vásároltak, vagy készíttettek maguknak rendelésre. Az ő esetükben egy-egy ilyen pazar sétakellék arra is utalt, hogy tulajdonosának nincs szüksége arra, hogy a kezét munkára használja. Az úriemberek így inkább a divat diktálta tárgyként hordták magukkal a szépen megmunkált, tekintélyt parancsoló darabokat.

Persze túlzás volna azt állítani, hogy ezen kellékeknek a gyakorlatban nem vették hasznát a gazdagok, elég ha csak a 17-19. század hosszú modelljeire gondolunk, amelyek a hintóból való ki- és beszállásban segítették gazdáikat. Emellett azonban számtalan típusát ismerjük a sétapálcáknak, amelyek funkciójuk, anyaguk vagy akár koruk szerint is csoportosíthatók.

Az úgynevezett tőrös botok például nem csupán a séták során voltak társai gazdájuknak, hanem egy esetleges harcban is, hiszen belsejük egy pengét rejtett. A "tréfás" botok között ugyanakkor létezik olyan, amelyben távcső kap helyet, de adott esetben méregtartó fiolát, hangszert, rejtett lőfegyvert, gyufatartót, kémkamerát, lovak marmagasságát mérő centit vagy dobókockát is tettek bele.

Anyagukat tekintve a sétapálcák igencsak sokszínűnek bizonyultak a történelem során. Bár eredetileg természetesen a fa nyél volt a legjellemzőbb (hiszen egy letört vastagabb ágból "készülhettek" az első ilyen tárgyak az őskorban), azért szép számmal akadt fém, sőt a műanyagok megjelenésével szintetikus darab is.

Klasszikus fa sétabotok

Mindenképp figyelmet érdemelnek még a muránói üvegből készült sétapálcák, amelyek inkább az üvegművesek bravúrjának számítottak, mintsem használati eszköznek. A minták ugyancsak roppant változatosak voltak, leginkább a fából készült botok szárát díszítették faragott mintákkal.

A sétabotfejek anyagának fajtái a szakértő szerint végképp széles skálán mozognak. Fa, fém, porcelán, csont, szaru, kristály és műanyag alapanyagok mellett még az olyan különlegességekből, mint a cápagerinc is készültek botok. A legszebb darabok között említendők azok az ékszerszerű példányok, amelyeken rubinok, zafírok, esetleg gyémántok szolgálnak díszítésül, és amelyek a nemzetközi aukciósházak árverésein több ezer dollárért cserélnek gazdát.

A sétabotok fejét többnyire szintén díszítették: faragással, berakással, esetleg festéssel, az anyagtól, a tulajdonos ízlésétől és az aktuális divattól függően. Bár a sétabotok divatja az autózás elterjedésével megszűnt, azért egy-egy különlegesen szép, vagy akár régi példányért még ma is sok százezer, esetleg millió forintot fizetnek a gyűjtők.

Deluxe Magazin

Korábban:

Pezseg az élet a New York-i kifutókon

Filmikonok a férfidivatban

Sportos elegancia a gentleman-divatban

Cilinder és fűző a 18.századi férfidivatban

Felvásárolják a szabadságharc fegyvereit a magyarok

 

 

 

Szóljon hozzá!