Nyakunkon a karácsony. Szoktuk mondani. A szeretet ünnepe, amit egész évben várunk, amire a legtöbbet készülünk, ami feje tetejére állítja a gondolatokat, hogy legyen az idén még szebb, mint tavaly.

Lola vagyok, egygyermekes családanya és az idei készülődésről írok naplót, hogyan tervezem az idei Ünnepet, a terveket hogy követik a tettek... Mert ha karácsony, akkor szervezés, vásárlás, rohangálás, de már megint nagyon, nagyon várom, hogy ott üljön a család a fa körül!

Ajándékok mindenhol

Egyelőre az ajándéklistával sem állok sehogy, bár ha beteszem a lábam egy bevásárlóközpontba, megfogadom, hogy már most megírom. Úgy is teljes lesz a káosz a fejemben, mert rengeteg a rokon, a barát, a kolléga, a jövésmenés és a szervezés. Egy biztos, az ünnepi vacsorákat már most átpasszolom a nagyszülőknek, ne együk halálra magunkat itthon is.

De persze az első, bizonytalan tervek után jön az első komoly dilemma: a  favásárlás kérdése. Csak műfát ne, gondoljuk, miközben sok ismerősünk már beszerzett egy-egy mutatós darabot, tökéletes formával, szobába illő magasságban. Megértem őket, jó az, ha óvják az élővilágot, na de a karácsony fenyőillat nélkül? Egyébként is, a favásárlás egy nagy móka - mondja ezt minden évben a párom, aki Melegh úrnál alkudozik és állítja, hogy ő vette a legjobb áron az idén is a fát. Ami persze a legszebb. Idén is.

Most, hogy anya vagyok, eszembe sem jut, hogy ne egy igazi, hatalmas, dús fenyőt díszítsünk, amúgy is a bébi első karácsonya ez. És bár az ezüst és arany boától már megváltunk és a díszek sem pompáznak a szivárvány minden színében, a szaloncukrot csak a fáról likvidáltuk, az asztali tálban még ott lesz a zselés kedvenc, a zörgős, sárga papírban

Az ünnepek dilemmája számtalan. Kit mivel lepünk meg, rokonhoz, vagy ők hozzánk, féltékeny nagyszülők és az a végtelen ünnepi tor, mintha az ünnep alatt folyamatosan enni kellene. Hízunk a stressztől, hogy túl vagyunk rajta, hízunk a pulykától, ha túl vagyunk rajta.

Mindennek ellenére, az év Ünnepe. Mindenki nagyon várja, mindenki szereti, mindenki készül rá. Mától, egészen a fa bontásáig itt leszek az oldalon. Visszaszámolok Karácsonyig, helyzetet jelentek készülődésekről, súgok, ha látok valami jót és megírom, hol a legjobb a forralt boros hangulat. És a főtt kolbász...

Mára ennyit, egyelőre, de rövidesen újra jelentkezem!

Lola

Deluxe Magazin

Korábban:

Adventi koszorú örökzöldből vagy tésztából

Egy cipősdoboznyi szeretet

 

 

 

Szóljon hozzá!