Magánkézbe adná a szőlészeti és borászati kutatóintézeteket az agrártárca, amelynek vezetője úgy gondolja, ezek a központok piaci alapon jobban működhetnének. Az érintett szakemberek azonban másként vélekednek, és bár azt nem kétlik, hogy szükség lenne bizonyos átalakításokra, a magánosítás gondolatát határozottan elvetik.

Mivel az Európai Unió behatárolja a minisztériumok mozgásterét, és mert a minisztériumoknak követniük kell az uniós szabályozást, a feleslegesnek ítélt háttérintézményeket meg kell szüntetni. Így kell eljárni a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnál is, ahol az eljárásrend a tárca nyolcezer dolgozójának elbocsátásával és egy sor háttérintézmény, köztük a szőlészeti és borászati kutató intézetek leépítésével, privatizálásával jár. Minderről Gráf József agrárminiszter beszélt egy rádióinterjúban, ahol a példaként hozott szőlészeti és borászati kutatóintézetekkel kapcsolatban hangsúlyozta, esetükben hatékonyabb a piaci alapon történő működtetés, mint az állami kézben tartás.

E véleménnyel azonban ellentétes álláspontra helyezkedtek anonimitásba burkolózó intézeti szakemberek, akik azt hangoztatják, hogy privatizált formában a szőlészeti kutatási és fejlesztési feladatokat nem lehet ellátni, tekintettel arra, hogy hosszú évekig, akár évtizedekig tartó kutatási folyamatokról van szó. Emlékeztettek rá, hogy a 80-as évek elején a szőlészeti és borászati kutatóintézeteket borkombinátokhoz csatolták, az eredmény azonban három év elteltével nem igazolta az elképzeléseket, szinte kézzelfogható volt a szakmai zuhanás.

A szakemberek azt nem kétlik, hogy szükség lenne bizonyos átalakításokra, a magánosítás gondolatát azonban elvetik. A kutatóintézetekre, ahol a sokszor évtizedek alatt kikísérletezett biológiai alapokat őrzik, és ahol folyamatos kutatásokat folytatnak, szükség van. Pontosan úgy, ahogy szükség van a hazai szőlőültetvények rekonstrukciójára, a fejlesztésekre, az ültetvénykorszerűsítésekre, a régi tájfajták újbóli "beüzemelésére", és a közben megváltozott technológiai módszerekhez való igazítására. Mert ezek a fajták segíthetnek borainkat kiemelni a "kommersz" fajták mezőnyéből, és egyedivé tenni a magyar borászatot. Másrészt ezek az intézetek szőlészeti és borászati szaktanácsadást folytatnak, ismeretátadással foglalkoznak, komoly szerepet vállalnak a minőség, származás és eredetvédett boraink védelmében. Nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek, amelyen keresztül jelentős kutatásokban vesznek részt.

A kutatóintézetek sorsáról a 2118/2006. (VI. 30.), az államháztartás hatékony működését elősegítő szervezeti átalakításokról és az azokat megalapozó intézkedésekről szóló kormányhatározat rendelkezik. Annak értelmében eredetileg hat mezőgazdasági szakképző, szaktanácsadó intézetet, iskolát és kollégiumot (Budapest, Jánoshalma, Kétegyháza, Lengyel, Sopron, Villány) valamint a Konzervipari Kutatóintézetet szüntették volna meg. A négy szőlészeti és borászati kutatóintézetet (Badacsonytomaj, Kecskemét, Eger, Pécs) - valamint az Állami Ménesgazdaságot) - előbb gazdasági társasággá alakítanák, majd privatizálnák.

Az FVM badacsonytomaji kutatóintézete

A határozat megjelentetése óta értesüléseink szerint annyi változás történt csupán, hogy a nemzetközi hírű, és jelentős területekkel is rendelkező villányi iskolát, amire az elmúlt években összesen 400 millió forintot költöttek, nem zárják be, és maradhat a jánoshalmi iskola is.

Arról ellentmondóak az értesülések, hogy a szaktárca folytat, vagy folytatott-e egyeztetéseket a szőlészeti és borászati kutatóintézetek képviselőivel. Az intézetek dogozóinak nincs tudomásuk ilyen megbeszélésekről. Bizonytalanság van a kutatóközpontok további sorsa felől is, ugyanis lehet, hogy közülük kettőt valamely felsőoktatási intézethez, vagy tudásközponthoz kapcsolnak, kettőt pedig, e kör kihagyása nélkül, rögtön magánkézbe adnak.

Deluxe Magazin

Korábban:

Régiók válthatják fel a borvidékeket

Aláírták a bormarketing megállapodást

Összeforrt a borszektor

Eredetvédelem a magyar borászatban

A szőlő védelmében

 

 

 

Szóljon hozzá!