A szecesszió századfordulóján alkotó René Lalique a világ egyik legismertebb ékszerművésze, a nevéhez fűződő cég pedig a világ számos pontján képviselteti magát a méregdrága kristály- és üvegtárgyakat kínáló luxusüzleteivel.
Ékszerészből kristályművész
René Lalique 1860-ban született az észak-francia Champange régió Ay nevű kisvárosában, ahonnan kétéves korában Párizsba költözött a család. A felcseperedő rajztehetség a kereskedő édesapát többször is rábírta, hogy a metropoliszból időről-időre a szülővárosba látogassanak, ami Lalique-ot mindig új ihlettel és energiával töltötte fel. Az ifjú titán tanulóévei alatt a Collège Turgot-ban, majd az Ecole des Arts Décoratifs-ban bontakoztatta ki képességeit, ahol elsajátította az ékszerkészítés alapfogásait. 16 évesen - apja halálának évében - Lalique önállóságra kényszerült, és Párizs legelitebb luxusüzletében, az elsősorban nemeseknek szánt ékszerekkel foglalkozó Louis Aucocnál dolgozott, ahol már a mesterfogásokat is eltanulta. Néhány angliai vándorév után 20 esztendősen már szabadúszó ékszerészként szállította a legnemesebb párizsi butikoknak - köztük a Cartier-nek, Gariod-nak és Aucocnak - alkotásait, amelyeket nem egyszer a Louvre-ban és a Nemzeti Iparművészeti Szalonban is kiállítottak.
Az első saját üzletét 1885 végén indította be Párizs egyik forgalmas pontján, a Gaillon téren. A jól menő butik műhelyében a tulajdonos kedvére kísérletezhetett és valósíthatta meg addig összegyűjtött ötleteit, amelyek egycsapásra kedveltek lettek a gazdagok körében. A kibontakozó tehetség népszerűségét nem utolsó sorban az új anyagoknak köszönhette, Lalique ugyanis a hagyományos alkotók - elefántcsont és különböző drágakövek - helyett hegyikristályt, zománcot és általában véve egyszerűbb, olcsóbb elemeket alkalmazott, amelynek megmunkálását tökélyre fejlesztette és egyedi stílust alakított ki. Az átlátszó anyagoknak egyre jobban rabjává vált mester, s 1911-ben már kizárólag üvegből készítette remekeit. A számtalan világkiállítási díjjal, becsület-, és érdemrenddel kitüntetett iparművészt ekkor már Európa-szerte ünnepelték, a Lalique-stílus megszámlálhatatlan utánzóra lelt. A századfordulóra forrott ki művészete oly mértékben, hogy a természeti elemekből táplálkozó, olykor távol-keleti hatásokat tükröző, szimbolikus-allegorikus stílus az egész világon ismertté tegye a kicsiny francia műhelyt. Magyarországra a századfordulótól kezdve érkeztek a párizsi alkotó drága csecsebecséi, a Nyugat írói pedig ugyancsak elismeréssel írtak Lalique-ról, akiben többek között az őselemekhez visszatérő, utánozhatatlan stílusú iparművészt ismerték fel. A alkotót személyesen is ismerő Czóbel Minka is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy Lalique nem egyszerűen "szecessziós" és "art déco", hanem intuícióit követő művész, aki tehetsége szerint dolgozik és régi mesterek biztos stílusérzékével alkotja meg a soha sem látott formákat.
Lalique a sikerekben gazdag évtizedek során a legeltérőbb területeken kapott megbízást: híres templomok (például a reims-i St. Nicaise) ablakai mellett előkelő autómárkák (Bentley, Rolls-Royce, Bugatti) márkafiguráját tervezte, luxushajók és -vonatok berendezéséért volt felelős, továbbá poharakat, padlóvázákat és szökőkutakat is előállított. A korszakalkotó művész 1945-ben, 85 évesen hunyt el.
Világhódítás
A mester halála után az örökösök vezették az akkorra már több kisebb gyárral rendelkező céget, amely évtizedeken át őrizte René hírnevét. A Lalique igazi világhódító hadjárata azonban csak a 80-as évek végén kezdődött meg, amikor új igazgató került a luxuscég élére. Gerard Tavernas teljesen átszabta a brandet: a parfümöktől kezdve a legkülönfélébb lakásdekorációs elemeken át az órákkal bezárólag a tárgykultúra minden luxussal kapcsolatos termékét beemelte a profilba. A Lalique azóta a világ szinte minden pontján nyitott üzletet, rendelkezik a cég luxusbutikkal a Bahamákon, az Arab Emirátus városaiban, de a távol-keleti metropoliszokban is; igaz, Magyarországon hivatalos kereskedése nincs, a régiségüzletekben vagy az aukciókon mégis találkozhatunk egy-egy darabbal. A műtárgyak szerelmesei még egy Lalique Collectors Society nevű gyűjtői klubot is alakítottak.
Deluxe Magazin
Korábban:
Évszakeltolódás a Swarovskinál
Baccarat, a királyok kristálya
A sévres-i porcelán története
Csiszolókorongtól a karácsonyfacsúcsig
A parfümös fiolák divatja
