Míg a B. Altman & Co. az amerikaiak szemében csak egyike a leghíresebb áruházláncoknak, addig a művészetkedvelőknek inkább az alapító nevét juttatja eszébe. Benjamin Altman nem csupán kiváló üzletember és kereskedő volt, hanem szenvedélyes műgyűjtő, akinek felbecsülhetetlen értékű kollekciója ma a New Yorki-i Metropolitan Museum of Artot gazdagítja.

Bár a sikeres üzletember fiatalkoráról meglehetősen kevés információ maradt fent, annyi biztos, hogy Bajorországból 1835-ben emigrált zsidó szülők gyermekeként látta meg a napvilágot New Yorkban. Az 1840-ben született fiú családja az Újhazába érve egy kisebb boltot nyitott az Attorney Streeten, később pedig - alig huszonöt évesen - maga Benjamin is saját rövidáru kereskedést indított a manhattani Harmadik sugárúton.

Hans Memling alkotása az Altman-kollekcióból

Igaz, hogy Benjamin Altman nem büszkélkedhetett a legkitűnőbb tanulmányokkal, hiszen alig részesült iskolai képzésben, ám annál sikeresebbnek bizonyult az üzleti életben, és hamarosan igazi hírnevet vívott ki magának az általa forgalmazott pazar minőségű selymekkel, szatén és bársony anyagokkal. Nem sokkal ezután átvette testvére, Morris boltját a Hatodik sugárúton, amely közel harminc évig jelentette tevékenységének központját. Innen csupán 1906-ban tette át székhelyét a Harmincnegyedik utca és az Ötödik sugárút sarkán lévő épületbe, amikor Michael Friedsammal közösen megalapította a később Amerika-szerte legendává vált céget, a B. Altman & Co.-t.

Hét évvel később Altman boltja úgy kinőtte magát, hogy elfoglalta a Madison és az Ötödik sugárút, valamint Harmincnegyedik és Harmincötödik utca közötti épületsort is. A stílusos áruházlánc csak New Yorkban hét üzletet számlált, nem beszélve az ország többi részén nyitott üzletekről. Az amerikai korai bevásárlóközpontok mintapéldájának számító B. Altman & Co.-t alapítója olyan körültekintően vezette és üzemeltette, hogy az szinte az egész 20. századot túlélte, és csupán 1989-ben szűnt meg.

Altman egyik perzsaszőnyege a 16. századból

A jól menő, felkapott bolthálózat igazgatása mellett az egyedül élő Benjamin Altman nem mulasztott el szenvedélyének élni sem. A művészetkedvelő gazdag üzletember európai utazásai során mindig gondosan ügyelve bővítette kollekcióját, amelyben számos festmény mellett szobrászati és egyéb alkotások is szerepeltek. Amilyen hévvel védte magánéletét és alkalmazottai érdekeit a zárkózott milliomos, olyan odaadással és nyíltsággal karolta fel a művészeteket. A páratlan kollekciót összegyűjtő Altman 1913-as halálát követően nagylelkűen a Metropolitan Museum of Artra hagyta örökül a tulajdonában lévő értékes alkotásokat. A világhírű New York-i intézmény gazdag műkincsállománya így további mintegy ezer, felbecsülhetetlen értékű kínai porcelánnal, perzsaszőnyeggel, reneszánsz gobelinnel, valamint régi mesterek festményével bővült, köztük Anthony van Dyck, Frans Hals, Rembrandt, Tiziano, Botticelli, Albrecht Dürer és Memling remekműveivel. A bőkezű adományról azt írta a New York Times, hogy "messze a legdrágább ajándék, amellyel a Metropolitant valaha meglepték".

Deluxe Magazin

Korábban:

A múzeumalapító pénzügyminiszter

Bache, a Metropolitan Museum bőkezű mecénása

Egy műpártoló hollywoodi playboy

A műgyűjtés Rothschildja

Egy vasakaratú iparmágnás a műgyűjtésben

 

 

 

Szóljon hozzá!