Harmadikként ért célba a Gardazzurra a 38. Kékszalag Nemzetközi Távolsági Vitorlásversenyen. A hajó kormányosával, Litkey Bencével arról beszélgettünk, hogyan sikerült 17 óra 16 perc alatt teljesíteni a fordulatokban gazdag, ám szélben annál szegényebb, mintegy 150 kilométeres távot.

- Hogyan haladtatok Kenese felé?

- Majdnem pariban voltunk mindhárman (ti. a Rafficával és a Brokernet-Winterthur Clan Des Teammel), csak a szakasz végén volt egy olyan szélváltó, ahol én egy kis hibát elkövettem. El akartam érni a plusz szelet, ami végül nem sikerült. A liberák a feles szélben is jól haladtak a bója felé, sőt, Kenesénél még a Szamuráj Jack is előttünk fordult meg. A bójától már jól haladtunk Siófok felé, itt befújt egy jó hármas szél, ezzel könnyen mentünk tovább.

- A tihanyi cső előtt azonban majdnem mindenki lelassult.

- Igen, itt a szél szinte teljesen leállt. Általában az szokta kapni a szelet, aki legelőször átcsúszik a csövön. Mi Tihany előtt nem éppen az élbolyban mentünk el, de ezután egy jól bevált útvonalat választottam, nagyjából középen, tengelyben mentünk végig a tavon. Keszthelynél majdnem utolértük az első két hajót.

- Hogyan láttátok a harmadik helyről a liberák helyzetét a gyengülő szélben?

- A Raffica és a Clan Des Team viszonylag jól ment előre, a többiek szinte álltak. A két libera gyakran feles szélben haladt, de amikor már ezek is épphogy csak csúsznak a vizen, akkor leginkább nullás szélről beszélhetünk. A Raffica és a Clan Des Team túljutott a bóján, s ekkor felfrissült a szél és a két hajó elhúzott a mezőnytől. Mi leginkább a Diegóval versenyeztünk, velük szinte a tihanyi csőtől együtt jöttünk, de azzal, hogy középen vitorláztunk, sikerült eléjük csúszni. Visszafele jövet pedig Badacsonynál kezdett el annyira fújni a szél, hogy másfél órán keresztül trapézon álltak a srácok.

- Milyen volt az éjszakai út?

- Nagyon jó és összehangolt, a csapatmunka éjszaka is igazán jól, olajozottan működött. Kitűnő munkát végeztek a kisegítő emberek is, a taktikus, a belső ember, a fockos, génuás, genakkeres, a nagyvitorla-kezelő, és az egész csapat ragyogóan teljesített. Amikor Tihanyhoz érkeztünk a visszaúton, valamelyest kifáradtunk a nagy fizikai próba után, voltak olyan pillanatok is, amikor hátrafelé ment a hajó.

- Technikai nehézségek nem adódtak?

- De, egyszer: leszakadt a génuánk felhúzója Badacsony környékén, még a vízbe is beleesett. Ez azért is kellemetlen volt, mert addig elég jól haladtunk. Tanakodtunk utána, hogy felküldjünk-e valakit, de végül úgy döntöttem, hogy biztonsági okokból enélkül megyünk tovább. Úgy tűnik, hogy ennél sokkal fontosabb volt az összetartás, a három napos aktív csapatépítés véleményem szerint jól sikerült, legalábbis ezt bizonyítja a harmadik helyezésünk.

Deluxe Magazin

Korábban:

Litkey: a vereség elkerülése volt a cél

A Raffica a Garda-tavi visszavágóra készül

Hatodszor is győzött Litkey a Kékszalagon

A Kékszalag percről percre

Eltiltások és sikerek a Kékszalag történetében

 

 

 

Szóljon hozzá!