Ivan Morozovot honfitársa, Szergej Scsukin mellett, a világ legjelentősebb műgyűjtői között tartják számon. A 20. századi orosz műkedvelő gazdagságának köszönhetően nem csak csodálta, hanem fel is vásárolta az impresszionista festők legkitűnőbb alkotásait.

Az 1871-ben született Morozov egy generációval fiatalabb volt a szintén műgyűjtő Szergej Scsukinnál, de az évek során méltó riválisává vált, hiszen honfitársához hasonló szenvedéllyel gyűjtötte és vásárolta fel a francia impresszionisták mesterműveit. Ivan Morozov meglehetősen könnyen élhetett ennek a szenvedélynek, ugyanis Oroszország egyik leggazdagabb családjából származott. A művészetek világába Scsukinhoz hasonlóan őt is egyik testvére vezette be. Mihail Morozov, kivonva magát a család üzlet feladatai alól kezdett el gyűjtőszenvedélyének élni, és alig pár év alatt már magáénak tudhatta Oroszország egyik legjelentősebb kortárs művészeti kollekcióját. Azonban 1903-ban - alig két évvel azt követően, hogy öccse, Ivan megvette élete első festményét - Mihail 33 évesen meghalt.

Valentin Serov: Ivan Morozov portréja

Ivan Morozov ekkorra közel 300 festményt gyűjtött össze fiatal orosz művészektől, majd a nyugati festészet irányába fordult. Az amatőr szinten maga is festő Morozov korai kedvence Sisley volt, majd később áttért olyan modern francia művészek, mint Monet, Renoir és Degas képeinek vásárlására. Ellentétben Szergej Scsukinnal, nem vásárolt hirtelen felbuzdulásból, megfontolt és körültekintő volt. Ebből fakadóan persze jóval kevesebb olyan alkotáshoz jutott hozzá, amelyeket fejlődésben lévő és kiforrás előtt álló művészek készítettek, ellenben annál több "érett" festményt halmozott fel. 1907-ben érdeklődése Gauguin felé fordult, majd alig egy évvel később már nyolcnak a birtokában volt a festő főművei közül. Cézanne-nak 18 alkotását vásárolta meg, és évekig üresen hagyott házának falán egy helyet, ahová a csak később megvásárolt "Kék tájat" szánta. Amikor Morozovot kedvenc festőjéről kérdezték, mindig Cézanne-t nevezte meg, ezt támasztja alá az is, hogy a festő legkitűnőbb képeinek jelentős része a gyűjtő hagyatékát képezik.

Egy Sisley-kép Morozov gyűjteményéből

Morozov a művészeteket inkább tudományos, semmint érzelmi alapon közelítette meg. Bár nem akarta mindig a legjobbat megvásárolni, úgy gondolta, amit megvesz, annak új felfogásban kell tükröznie a művészetet. Vásárláskor gyakran barátai, vagy műkereskedők tanácsára hagyatkozott. Nem kedvelte ugyanakkor a Picasso féle avantgárd kubista irányzatot, érdeklődését inkább a Nabis-csoport munkássága, köztük Valtat, Vuillard és Denis keltette fel. Ivan Morozovot magával ragadták a polgári normák ellen tisztán festői eszközökkel tiltakozó mozgalom művészeinek képei, derűs színkompozíciói. Csak Pierre Bonnard-tól mintegy harminc képet vásárolt ekkoriban.

Paul Gauguin: Nave Nave Moe

Az első világháború kitörése gátat szabott kollekciója bővítésének, ám az igazi problémák 1917-ben, a bolsevista forradalommal kezdődtek. Ekkor Morozovtól, ahogyan Szergej Scsukintól is, elkobozták gyűjteményét. 1919-ben megtörten hagyta el Oroszországot, majd két évvel később meg is halt. Óriási értékű, gazdag gyűjteményét később egyesítették a hasonlóan jelentős Scsukin-kollekcióval. Ma a szentpétervári Ermitázsban és a moszkvai Puskin Múzeumban tekinthetőek meg a két jeles orosz műgyűjtő kollekciójának képei, amelyeket csupán Sztálin halálát követően tártak a nagyközönség elé.

Deluxe Magazin

Korábban:

A széplelkű orosz műgyűjtő

A szenvedélyes műgyűjtőpár

A British Museum szülőatyja

A művészetek amerikai szeretője

Műgyűjtőóriások nyomában

 

 

 

Szóljon hozzá!