Míg régen a királyok és pápák kiváltságának számított a műgyűjtés, addig az utóbbi néhány évszázadban már a nagy európai arisztokrata, majd később az amerikai mágnáscsaládok is hódoltak e költséges szenvedélynek. A híres mecénások és gyűjtők névsorában azonban oroszokra is bukkanhatunk, akik közül az egyik legismertebb a 19. századi Szergej Scsukin.

Az 1852-ben született Szergej Scsukin, egy vásznakkal kereskedő, gazdag moszkvai család sarja, dadogós, meglehetősen sokat betegeskedő gyermek volt. Szülei annyira aggódtak érte, hogy ahelyett, hogy iskolába küldték volna, magántanárokat fogadtak mellé. A nem túl boldog gyermekkor után kézbe vette a családi üzlet irányítását, majd jelentős anyagi és társadalmi sikereket ért el. Ekkoriban még semmiféle érdeklődést nem mutatott a művészetek iránt, csak évekkel később, fivérei hatására kezdett el foglalkozni műgyűjtéssel. Nikolaj testvére antik ezüstöket, képeket vásárolt, majd eladta őket, míg Petr külön házat építtetett egyedülálló, közel 24 ezer darabos gyűjteménye elhelyezésére. Két másik bátyját szintén megérintette a művészet iránti szenvedély, Dimitrij a legkitűnőbb orosz festményeket vásárolta fel, Ivan pedig Párizsba költözött, ahol házában rendszeresen fordultak meg az irodalmi és képzőművészeti élet fontos alakjai, így Degas, Renoir, Rendon és Csehov is.

Claude Monet: Nő a kertben

Szergej valószínűleg Párizsban élő testvére tanácsára vásárolta meg első impresszionista festményeit 1897-ben, bár előtte, a nyolcvanas években már gyűjtötte az orosz realista festők alkotásait. A francia impresszionisták, majd később a posztimpresszionisták művei  olyannyira lenyűgözték, hogy hamarosan csak ezen mesterművek felhalmozására koncentrált. Nagy kedvence Monet volt, akitől több mint tíz képet vásárolt meg, köztük a "Lill al sole" (Orgona a napon) címűt, amely az első Oroszországba kerülő impresszionista festmény volt.

Szergej Scsukin olyan műgyűjtő volt, aki a mindig az újdonságot kereste, érzékenységének és kifinomult ízlésének köszönhetően pedig könnyedén ráérzett azon friss alkotásokra, amelyek később valóban értékesnek bizonyultak. A gazdag üzletember évente egyszer Párizsba utazott, hogy újabb és újabb alkotásokkal egészítse ki moszkvai otthonában elhelyezett kollekcióját. Gyűjtőszenvedélye az impresszionisták után, 1904-ben Gauguin, van Gogh és Cézanne felé fordult, majd 1910-től többek között Derain, Matisse és Picasso mesteri munkáit kezdte el gyűjteni. Henri Matisse-hoz, akinek patrónusa lett, különösen mély barátság fűzte és olyan munkákat rendelt tőle (összesen több mint negyvenet, köztük A vörös szobát és a Táncot), amelyeket azóta a 20. század legkiválóbb mesterművei között tartanak számon.

Henri Matisse: A vörös szoba

A katalán festőt, Picassót és barátnőjét Fernande de Olivert is Matisse mutatta be Scsukinnak. A nő így emlékezett meg az orosz műgyűjtőről: "Alacsony, jelentéktelen férfi volt, hatalmas fejjel, amely leginkább egy malacmaszkra emlékeztetett. Bántotta, hogy erősen dadog, erőlködött, hogy érthetően fejezze ki magát, amitől viszont kellemetlenül érezte magát. Rendelt két képet, amelyeket busásan megfizetett." A malacra utaló megjegyzés hátterében valószínűleg Picasso egyik epés rajza áll, amely Scsukint ábrázolja. A róla alkotott, nem túl kedvező kép ellenére, az orosz gyűjtő rengeteg képet vásárolt a festőtől. A mintegy száz válogatott alkotás a második legnagyobb Picasso-gyűjteménynek számít a Stein-kollekció után. Ezen festmények közt, amelyek az első kubista képeknek számítanak, olyan híres munkák találhatók, mint a Három nő, de a művészt számos, rózsaszín- és a kék korszakbeli munkája is kiegészíti a gyűjteményt.

Szergej Scsukin 1909-ben minden szombaton megnyitotta házának kapuit a látogatók előtt, hogy megismertesse a francia avantgárd festészetet a moszkvai műkedvelőkkel. Az 1917-es moszkvai forradalom után a kormány lefoglalta a gyűjteményt, Scsukin pedig Párizsba menekült, ahol közel húsz év múlva bekövetkező haláláig élt. 1948-ban a gyűjteményt összevonták egy másik híres orosz műgyűjtőóriáséval, Ivan Morozovéval, majd megosztották a szentpétervári Ermitázs és a moszkvai Puskin Múzeum között.

Deluxe Magazin

Korábban:

A szenvedélyes műgyűjtőpár

A British Museum szülőatyja

Műgyűjtőóriások nyomában

A művészetek amerikai szeretője

Egy kortárs szobrász dollármilliós alkotása

 

 

 

Szóljon hozzá!