Európában hozzászoktunk, hogy egy bor megvásárlása után előkeressük a dugóhúzót, és a jól ismert, ünnepélyes mozdulatokkal bontjuk ki a palackot. Ettől a szokásunktól azonban egyes üvegeknél el kell tekintenünk, az utóbbi években egyre gyakrabban találkozunk ugyanis megkérdőjelezhetetlen minőségű palackokon is csavaros kupakkal, amelybe beletörik a drékó. A Deluxe Magazin két olyan borászatnál érdeklődött, akik az új technológia mellett döntöttek.
Szép új világ
A csavarzárat elsősorban külföldi palackoknál alkalmazzák, azonban a hazai borkedvelőknek is hozzá kell szokniuk lassan, hogy a hagyományos technika helyett egy egyszerű tekerő mozdulattal nyissák ki a borospalackot. Az új csomagolás rengeteg vita tárgya az öreg kontinens fogyasztói körében, de a szakmát is megosztotta.
A fémkupak sokkal gyorsabban terjed az újvilágban, ami nem meglepő, hiszen Amerikában vagy Új-Zélandon jóval fiatalabb a borfogyasztás kultúrája, így nincsenek tabuk sem, könnyebben válnak meg a dugótól és a hozzá kapcsolódó eszközöktől. Az újvilági bor esetében a technológiai újítások jóval gyorsabban terjednek, mint a régi szőlőművelő nemzeteknél, Európában minden bizonnyal nagyon sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a piac megbarátkozzon az új rendszerrel.
A bor természetes anyag, ezért nagyon fontos, hogy a palackok és a csomagoláshoz használt anyagok is tükrözzék ezt. A fogyasztók érzékenysége sikertelenségre ítélt minden újítást, ami szembe ment ezzel a hagyománnyal. Minőségi bort nem lehet műanyag palackban vagy avinált (ragasztott) dugóval forgalomba hozni, de a szilikon-dugók sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Természetes alapanyag viszont a fém, amely az egyre fejlettebb palackozó gépsorok segítségével lassan állampolgárságot kap a hagyományos boros országokban is. Az új technológia pedig végtelennek tűnő disputákat nyitott a borászok és a fogyasztók között a parafadugóról és annak konkurenséről.
A fogyasztóknak szokatlan
A fogyasztók szemszögéből nézve a csavarzár mindenekelőtt szokatlan. A borfogyasztás ceremóniáját is átértelmezi: feleslegessé válik az elegáns dugóhúzó, nincs szükség a nyitáshoz ügyes mozdulatokra, nem lehet megillatolni a dugót, az ember egyszerűen "kitekeri az üveg nyakát". Azoknak, akik így ismerik a palack szellemének előcsalogatását, feltehetően szokatlan érzés mindez, hiányzik a különlegesség, az ünnepélyesség.
Minden bizonnyal a legszegényesebb érv a csavarzár mellett, hogy így visszazárható a palack, hiszen ez a lehetőség a parafadugók esetében is adott, bár mindkét esetben érdemes kiszívni a levegőt a külön e célra készült eszközzel, hiszen csak a legmagasabb minőségű borok képesek tartósan érintkezni levegővel élvezeti értékük csökkenése nélkül.
Kétségtelen, hogy senki nem szeret apró parafadarabkákat keresgélni a pohárban, és ez a veszély biztosan nem áll fenn, ha fémből készült a zár. Ugyanakkor a szerencsétlen nyitás nem létező fogalom: a szétforgácsolt dugónak is megvan az oka: a szakszerűtlen tárolásra, kiszáradt, vagy silány minőségű dugóra, esetleg gyakorlatlan, bizonytalan kézre utal.
Jó borok cégére
Az Etyeki Kúria pinot gris-jét csavarzárral forgalmazzák
A borászok döntései a látszat ellenére ritkán szubjektívek. A termelők boraikat azzal is minősítik, hogy milyen minőségű dugóval bocsátják azokat forgalomba. Egy különleges minőségű borral csak a kézzel válogatott parafából készült dugó harmonizál. Ennek oka nem a presztízs, hanem a megfelelő érlelés és a minőség megőrzése.
A parafadugóknál a legszigorúbb, többszöri ellenőrzés mellett sem lehet 1-5 százalék alá szorítani a selejt arányát, még az igen borsos árú superior osztályban sem. Ennek egyszerű oka, hogy a parafa természetes matéria, amely ráadásul nagyon érzékeny a környezetében lévő más anyagokra. Ez a köztudott tény persze kevéssé vigasztalja a fogyasztót, amikor dohos illat árad a borból, amiért esetleg ezreket fizetett - akár euróban. A hibás dugó okozta kellemetlenség a csavarzárnál nem létezik. A jóval alacsonyabb áron kívül ez az egyetlen igazán komoly érv szól az új techológia mellett.
A csomagolási költséget és a biztonságot illető megfontolásokon túl a környezetvédelem is gyakran felmerül, ám ezen párbeszédek során gyakran előkerül a bikaviadalos párhuzam, amely értelmében a parafa már rég kihalt volna, ha nem létezne a kérgét hasznosító iparág.
Gella Villa, egy 2004-es olaszrizling Tálos Attilától
A legfontosabb szakmai kérdés a csavarzárral kapcsolatban, hogy egyelőre semmiféle információ nem áll rendelkezésre arról, hogyan viselkednek a borok a palackos érlelés során, a módszer ugyanis annyira új, hogy még nincs tapasztalat a technika hosszabb időszakaszon történő alapos megvizsgálására. A parafadugóval ellentétben az ilyen záron keresztül a bor szinte egyáltalán nem lélegzik, gyakorlatilag nincs mikrooxidáció, tehát a nedű nem tud fejlődni, élni a palackban. Hogy a dugón át zajló légáramlás helyett milyen folyamatok zajlanak le az üvegen belül, az egyelőre ismeretlen, ezért nagy formátumú, több éves palackos érlelést igénylő boroknál nem is kockáztatják meg a csavaros megoldás alkalmazását.
Bizonyos boroknál azonban helye van a modern megoldásnak: Rosék esetében például nem kell megijednünk, ha csavarral zárják le az üveget, ugyanis ezeket a borokat egy éven belül meg kell inni, így minden aggodalom alaptalan, minél frissebben, gyümölcsösebben őrzi meg a csomagolás a nedűt, annál jobb.
Magyarországi megjelenések
Magyarországon a legnagyobb feltűnést talán az Etyeki Kúria izgalmas, enyhén szénsavas, friss cuvée-jének csavarzára keltette. A Cuvée 1 nevű reduktív - tehát acéltartályban, levegőtől elzárva erjesztett - bor hozta meg azt az áttörést, amelynek még ma is érezhető a hatása. Amint Matolcsy Sára, az Etyeki Kúria ügyvezető igazgatója a Deluxe Magazin érdeklődésére elmondta, az új külső, a jó minőségű csavarzár elsősorban a bor jellegére, fiatalosságára, frissességére utal. A pincészetet nem gazdasági megfontolás vezette, a két csomagolási technológia ára nagyjából azonos, sőt új gépsorok beszerzése is szükséges, így Matolcsy Sára szerint nem gazdasági indíttatásúak az ilyen típusú döntések. Éppen egy hete jelent meg a pincészet harmadik csavarzáras kiszerelésű bora, egy 2005-ös pinot gris, amellyel az újkeletű csomagolás már lépést tesz a magasabb árkategória felé.
Csavarzáras rosé Pannonhalmáról
Tálos Attilának, a budapesti Bortársaság tulajdonosának Gella Villa nevet viselő - reduktív technológiával készült - 2004-es olaszrizlingje szintén csavarzárat kapott. Kovács Gergely, a borászat marketingvezetője magazinunk érdeklődésére elmondta, az üveg lezárásának ez a módja ugyan még nem annyira népszerű Magyarországon, de a jó minőségű úttörő borok már bebizonyították, hogy a magasabb árkategória borait sem szentségtörés csavaros kupakkal ellátni. Ez a módszer éppen jót akar a bornak, hiszen így kiszűrhető a parafadugóknál egyébként elkerülhetetlen, egy százalékos hibalehetőség. Kovács Gergely szerint a csavaros módszer igen alkalmas a reduktív borok üvegeinek lezárására, így az üde, gyümölcsös illatú és zamatú Gella Villa esetében is jó megoldásnak bizonyult a módszer. A sikereket egyre több pincészet próbálja ki saját háza táján, így a Pannonhalmi Apátság két hete megjelent Cabernet Franc Rosé borát is csavarzárral látták el a termelők. Igaz, a technológia terjedőben van, de egyelőre elképzelhetetlenek Magyarországon az új-zélandi viszonyok, ahol a borok háromnegyede csavarkupakot kap.
Az élő játékban az egyik legegyértelműbb és legnehezebben leplezhető árulkodó jel a kézremegés. Ez többnyire erős kézre és nem blöffre utal. Pókertippek.
Különös borcímkék és bormárkák
