A karibi szigetvilágban található Guadeloupe szigete fehér strandok, álomhotelek, gyümölcsökkel és fűszerekkel elvarázsolt ételek világa. Ezúttal e távoli világ egyedi gasztronómiájából adunk egy kis ízelítőt a nehezen múló hűvös napok ellenszereként.

A Guadeloupe-i táj kiadós zuhanyt vesz, majd rögtön a karibi zápor után békák ezreinek brekegésétől vibrál az este. Úgy tűnik, koncertjükkel kinyitják a növények pórusait. Finom illatuk kiszáll az óceánra vagy megreked a La Soufriere vulkán alatti erdő borította hegyeken. Hallgatni kell a fák lélegzését, igen, itt a fák be- és kilélegzik az esőt. Mire újra kinyitjuk a szemünket, a levelek úgy csillognak, mintha gyémántokkal rakták volna ki őket, és a porcelánrózsák piros virágai kis naplementék tucatjaiként világítanak. Egy ilyen estén a Le Jardin Malanga teraszán üldögélni olyan élvezet, amit csak kevesen engednek meg maguknak. A Trois-Rivieres település fölötti kis szállodát még a helybéliek sem ismerik, alig néhányan tudják, milyen csodálatos kert tárul fel a kapun belépők szemei előtt.

A szálloda a sziget harsányzöld déli részén fekszik, a turisztikailag még kevésbé feltárt Basse-Terre-ben. Aki a Pointe-a-Pitre-i repülőtérről oda indul, először elkeskenyűlő utakon jár, aztán ültetvényeken és dzsungelen át közelíti meg azt a helyet, ahonnan szabad a kilátás a Les Saintes-re. Szigetek a sziget előtt, egy távolabbi utazás álmai. Ettől a kilátótól már csak egy hepehupás mellékutcán vezető rövid út visz a Jardin Malanga-hoz.

Guadeloupe öblökkel tagolt partjai

A barman bódító koktélt kever - alkohol nélkül. Italainak minden hozzávalóját a kertből hozza: maracuját és papaját, édesbanánt és ananászt. A szálloda éttermében a szakácsnő kardhalat szervíroz citrommal és egy kókuszreszelékből készült szósszal, hozzá yam, egy édeskrumplifajta és tökpüré érkezik. A hozzávalókat természetesen a szakácsnő maga szedte, a gyarmati időkből származó úrilak mögött, ahol az ember élettere és a zabolázatlan természet egy hat hektáros ütközőzónát képez. A szakács szerint itt minden megterem, még vaníliacserjét is ültetett a 120 éves cseresznyefa mellé. De a Guadeloupe-i öregek főleg a kenyérgyümölcs- és a gesztenyefákat tisztelik, mert ezek a nők és férfiak termékenységét szimbolizálják - és fokozzák.

Az étterem étlapjának másik csúcspontját a palourdes-k képzik, ezek a kis, barna, intenzív ízű tengerparti kagylók. Még fűszeresebbek és finomabbak júniusban és júliusban. A francia születésű szakácsnő halálosan beleszeretett Guadelope-ba. Ügyesen ismerteti meg vendégeit a karibi finomságokkal, csekély engedményeket téve az európai ízlésnek. A rumos vajszószos sült banánhoz szervírozott vaníliafagylalt minden bizonnyal nem a kreol konyha találmánya. A marinált tonhalat pedig zöldség-terrine kíséri, ami a szakácsnő hazájában sem finomabb. Menüjének minden falatja mégis egy lenyűgöző új világot hoz közelebb.

Az intenzív ízű paloudres kagylók nyáron még fűszeresebbek

Aki azonban kirándulásán egy afrikai származású háziasszony kezei közé kerül, annak kulináris kalandokra kell felkészülnie. A kedves és terjedelmes Marienette vendégeit és barátait várja az egykori La Griveliere kávéültetvény falujából. Ha konyhai titkairól faggatják, Marienette nevetve csak a vállát vonogatja. Azt mondja, már nem emlékszik pontosan, mi mindent kevert a gyümölcslébe. Mangót, maracuját, guavét? A csodálatosan édes-savanykás italt mindenesetre egyszerű, nagy kólás üvegekbe töltötte.

Egyik specialitása a soupez'habitants, amelynek egy helyi szakácskönyv tanúsága szerint három sárgarépából, egy póréhagymából, három burgonyából, 18 dkg tökből, 25 dkg spenótból, öt kelkáposztalevélből, egy csomó zellerből, 8 dkg zöldbabból, egy hagymából, egy kis leveszöldből és két babérlevélből kell állnia, amelybe beletesznek 40 dkg finomra pácolt sertés- vagy marhahúst. Marienette viszont nem ismeri a szakácskönyvet, és bármikor megváltoztatja a receptet, ha valamelyik új hozzávaló éppen kapóra jön. Egyetlen pontban nem ismer kompromisszumot, ez pedig az országra jellemző piros, csípős paprikával való fűszerezés. Különböző formákban és erősségi fokozatban létezik. Az enyhébb fajta apró, ráncos paradicsomra hasonlít, a legcsípősebbek és legkedveltebbek kicsik és sötétek, ez a madárszemchili. Senki más nem szereti olyan jó erősen fűszerezve az ételt, mint ennek a karibi szigetnek a lakói.

 

 

 

1 komment