Négyszáz szibériai tokhalat telepítenének abba a víztárolóba, amely néhány éve még szennyvíztisztítóként üzemelt a svájci Bäretswil városka határában. Aggodalomra azonban semmi ok, a tisztítóüzemet 2004 közepén patyolattisztává varázsolták.

A bäretswili szennyvíztisztítóba bő másfél éve nem érkezik lefolyóvíz a svájci településről, így az elhagyott üzem csak veszteséget termel az önkormányzatnak. Ezen az áldatlan helyzeten - és saját anyagi körülményein - szeretne változtatni egy merész svájci vállalkozó, aki a tárolóba nemes tokhalakat telepítene. Daniel Brunner nagy feltűnést keltett ötletével, szennyvíztisztítóban úszkáló halakból ugyanis közel s távol senki nem fejtett még le kaviárt. A vállalkozó szerint a környék adottságai megfelelők: a víztároló kitűnő helye lenne a halaknak, Svájcban pedig nagy az igény a luxuscikkekre. Utóbbira Brunnernak különös nagy rálátása lehet, mivel ő a fésűs kagylók első és a homár második számú svájci beszállítója.

A tenyésztett kaviár Nyugat-Európában egyre nagyobb hangsúlyt kap, Franciaországban egy ideje már nemcsak az iráni és orosz, hanem a honi fekete aranynak is presztízsértéke van. Brunner a szibériai halfajt Ausztriából vagy Franciaországból szeretné beszállítani a medencébe. Sok helyen pedig a helyben tenyésztett kaviárt a messzi országokból érkezett fölé pozícionálják: az osztrák kaviár egyesek szerint ízletesebb, mint a vadon termett, legalábbis ezt bizonyította a Caviar House egyik felmérése. Ausztriában vannak telepek, ahol több mint ötszáz tokhalat tartanak.

A tokhalak víztárolókba telepítésének nagyon szigorú szabályai vannak, amelyeket egy washingtoni fajtavédelmi rendelet szabályoz. A kihalással fenyegetett ritka állatfajt azonban Brunner még ennél is kíméletesebb körülmények közt szeretné tartani. A víztárolóban high-tech berendezéssel vizsgálná, mikor válik egy hal ivaréretté, és mikor lehet a kaviárt lefejteni róla. A vállalkozó minden hal életét egy csip segítségével dokumentálná, amely nyomon követné az érési ciklusokat, hogy így ne sértsen meg egy állatot se fölöslegesen, ami bizony a vadon tartott tokhalaknál gyakran előfordul. A halak betelepítését Brunner több fázisban tervezi megvalósítani, először ötvenet enged a vízbe, s bár lenne lehetőség az intenzív tartási módra (köbméterenkénti tíz hal), de ezt a vállalkozó elutasítja, szerinte minden egyednek egy egész köbméter dukál.

Gyors meggazdagodást a tenyésztett kaviár semmiképp sem jelent, a tokhalak nyolc év múltán lesznek ivarérettek, s egy példánytól csak két-háromévenként lehet kaviárra számítani. Emellett még lényegesebb tényező, hogy a bäretswili vezetőséggel egyelőre nem sikerült megállapodni a víztároló bérlési díjáról. Viszont ha nyolc év múlva sikerül bedobozolni az első kaviárt, Brunner milliomos lehet: egy kilogramm fekete gyöngy ára Svájcban 250-335 ezer forint körül ingadozik.

Deluxe Magazin

Korábban:

Tenyésztett kaviárral kell majd beérniük az ínyenceknek

A tenyésztett rák az ínyencek új kedvence

Megnyílt Harlem első kaviárbutikja

Aranykanál és kaviár

Uruguay a legújabb kaviárexportőr

 

 

 

Szóljon hozzá!