Míg manapság néhány év alatt is megfordulhat a divat kereke, addig őseink hosszú évtizedek, esetleg évszázadok alatt vetkőzték le egyes szabásokhoz való ragaszkodásukat. A magyar férfidivat változásait nyomon követő sorozatunk második részében a honfoglaló magyarság öltözetének európaiassá válásával foglalkozunk.

Az előző részben azt elemeztük, melyek azok a viseletek, amelyek leginkább jellemezték a honfoglaló magyarság férfijait. Őseink ruházkodása nagymértékű hasonlóságot mutatott az akkoriban Közép-Ázsia területén élő népekével, akik szintén hasonló időjárási viszonyok között éltek, így életmódjuk sem tért el lényegében a mienktől. Legalábbis ezt látszik alátámasztani számos honfoglalás és a honfoglalást követő ábrázolás és feljegyzés. Ezeknek a keleti, állattenyésztéssel foglalkozó népeknek a viselete igen nagy hasonlóságot mutatott, sőt, nagyjából azonos is volt a szkítákéval. Ez annyit jelent, hogy a magyarok öltözékének alapjául a szintén vándor sztyeppei életet élő szkíták ruházkodása adott alapot.

	Szent István királlyá koronázása

A letelepedés után Géza, majd fia, Szent István idejében a külföldi hatásoknak köszönhetően a magyarok elkezdték levetkőzni korábbi jellegzetes viseletüket. Ennek hátterében a kereszténység felvétele mellett a földművelés elterjedése állt. Az új életforma és nyugati szomszédaink egyaránt új színt vittek a korábbi keleties ruházkodásba, és a magyarok fokozatosan elkezdtek nyugati mintára öltözködni. Voltak azonban, akik ragaszkodtak pogány hitükhöz, és ezt igyekeztek öltözetükkel is kifejezni, ennek nyomai még jó néhány évszázaddal később is fellelhetők voltak. A tőlünk nyugatra élő korabeli népek ruházkodási szokásai a bizánci viselet hatása alatt álltak. Szent István koronázási palástja ennek egyik többé-kevésbé hiteles ábrázolása. Akkoriban feltehetően az udvar és a vezető réteg is ezt az öltözet viselhette.

A kereszténység felvétele hozta jelentős változást mutatja mind a női, mind pedig a férfiöltözködésben, hogy elsődleges szempont volt, hogy az emberek az új vallás előírásai és követelményei szerint ruháikkal elrejtsék testüket. Ez az Európa-szerte viselt szigorú, köpönyegszerű öltözet több egymás fölé öltött ruhából állt. Ezen viseletek a palásthoz hasonlóan mély nyakkivágásúak voltak, térdig értek, a karon, nyakon és combközépen széles hímzett csíkkal díszítették. Anyaguk többnyire vászon és selyem volt, színük pedig meglehetősen sokféle. Hordtak még ezen kívül a palástnál kevésbé előkelő vállköpenyt, ennek kapucnis változata is létezett. A hűvösebb alkalmakra vastag anyagból, vagy szőrméből készült, bélelt, bőrrel díszített felsőruhát hordtak, ezt garnaciának hívták. Ruházatuk övvel átkötött tunikából, egy kör alakú, a mellen összehúzott hátátvetőből állt, amelyhez feszes, színes, harisnyaszerű nadrágot húztak viselői. Lábukon alacsony szárú cipőt, csizmát hordtak, díszes veretekkel, de ismerték a bizánci típusú, középen hímzett sarut is. A nyugati divat átvétele a megtelepedett magyarok hajviseletén szintén nyomott hagyott. Kevés kivételtől eltekintve eltűntek a varkocsos, kiborotvált hajviseletek és a körben lefésült, kibontott frizura volt jellemző.

Deluxe Magazin

Korábban:

Évezredes magyar férfidivat

Királyi ruhák, királyi árakon

Mesterszabók: aki Kofi Annant öltözteti

Földvárból cifra palota

A divat királynője, a királynő divatja

 

 

 

Szóljon hozzá!