A madagaszkári konyha is éppoly sokszínű, mint az Indiai-óceán bármely szigetéé, ennek zálogát pedig az egymás mellett békében élő népek biztosítják. Az afrikai szubkontinensen egyetlen asztalnál ülve megkóstolhatjuk a francia, indiai, kínai, arab és kreol gasztronómia különlegességeit.
Most az egyszer tévednénk, ha a világjáró Benyovszky Móric hatásának tulajdonítanánk, hogy a madagaszkári lakosok ismerik és szeretik a libamájpástétomot, ez az ínyencfalat nem is annyira kivételesen a franciáktól származik. Ahogyan Mauritiuson, itt is számos olyan ételnévvel foguk találkozni, amelyek többé-kevésbé franciául vannak, vagy valamilyen keverék kreolnyelven. A malagasy konyha persze jóval több, mint a békés olvasztótégely népeinek ételkavalkádja.
A szigetország legkedveltebb étele a rizs. Ez nem utolsósorban a kínai jelenlétnek köszönheti sikerét, de hozzá kell tegyük, hogy talán még a kínaiak sem kultiválják ennyire ezt az ételt: a helyiek gyakran mondogatják, hogy addig le nem fekszenek aludni, amíg nem ettek legalább egy tál rizst. Sokan napi három alkalommal esznek rizst, s ami a legmeglepőbb: soha sem ugyanazt. A madagaszkári lakosok leleményesek, és a rizs alapból végtelen számú ételvariációt képesek kreálni napszaktól függetlenül. Madagaszkárt némileg elnyomja a "fűszerszigetként" aposztrofált Zanzibár, de köztudomású, hogy ezen a szigeten is felbecsülhetetlenül sok fűszer terem, ami az ételek változatosságát garantálja. A levesek közül a kínai jellegű soupe chinoise-ba kerül például rizs, amelyet hallal, csirkével és zöldségekkel ízesítenek.
A húsok közül a romazava és a ravitoto a leghíresebb, előbbit zöldségköretes marhával, utóbbit sertéshússal készítik. A sertéshússal csak annyiban ajánlatos óvatosnak lenni, hogy ne egy muszlim közösségben fogyasszuk el, itt ugyanis "fady", azaz tabu. Az ételeket általában az archads nevű fűszeres zöldségkörettel tálalják, amely enyhén currys és csípős. Sok helyen kecskét is lehet fogyasztani, ennél azonban jóval népszerűbbek a halételek. A vízi ínyencfalatok rendkívül olcsók szerte az országban, olyannyira, hogy még a legszegényebbek is homárokat falatozhatnak. Rákokat Ranomafana környékén vadásznak.
Nem hagyhatjuk el a szigetet a gyümölcsök megkóstolása nélkül sem. Mangó, licsi, banán minden mennyiségben terem itt, még eperrel is találkozhatunk az ország egyes területein. A déli országok egyetemes törvénye itt is érvényes: ha lehet, kerüljük az utcán facsart gyümölcsitalokat, ezek gyakran csapvíz felhasználásával készülnek, ami kellemetlenné teheti nyaralásunkat.
Megállapíthatjuk továbbá, hogy a helyiek szeretik a kisebb falatozásokat is. A nagyobb városokban számtalan boulangerie-t fogunk találni, ahol még baguettes is kapható, szomjunkat pedig egy szomszédos salon de thé teáival olthatjuk. Az alkoholos italokat kedvelők nem fognak csalódni a helyi sörben, a legkedveltebb brand a Three Horses Beer. A töményebb italok közül a toaka grasy nevű rum a legismertebb, amelyet rizsből és cukornádból készítenek. Édesebb kísértés lehet a kókuszból készült trembó vagy a gyümölcspálinkához hasonlító lichel. A borok tekintetében a sziget nem tud egyelőre egyedülállót felmutatni, ám egy palackkal mindenképpen érdemes hazahozni.
Az élő játékban az egyik legegyértelműbb és legnehezebben leplezhető árulkodó jel a kézremegés. Ez többnyire erős kézre és nem blöffre utal. Pókertippek.
