Madagaszkári utunk nem lehet teljes, ha a sziget számos nemzeti parkja és természetvédelmi területe közül nem látogatunk meg legalább egyet. Ezek a parkok nemcsak a világhírű makik miatt érdekesek, a lenyűgöző tájakon számos más különleges hüllő- és madárfajjal is megismerkedhetünk.
A madagaszkári nemzeti parkok egyik legismertebbje a Tsingy de Bemaraha. A sziget közepén, a nyugati parttól körülbelül 50 kilométerre fekvő park az Unesco Világörökség része, nevét a tájat meghatározó, fűrészfogszerűen csúcsosodó mészkősziklákról kapta, melyeketet a helyiek tsingy-nek hívnak. A park déli része a Petits Tsingy, a geológiai képződmények itt kevésbé látványosak. Az északon található Grands Tsingy jóval vadabb táj, a terep sokkal nehezebben járható, ezért a legtöbb utazási iroda ide nem szervez kirándulásokat.
Persze ez a terület is megközelíthető, de a túrához mindenképp érdemes szakavatott helyi vezetőt fogadni - néhányuk beszél angolul. Aki ide látogat, mindenképp vigyen magával kényelmes túracipőt, sok vizet valamint elemlámpát, hogy felfedezhesse a tsingy-k között rejtőző barlangokat, melyek egykor a sziget első lakosainak, a rejtélyes Vazimba törzsnek adtak otthont. A park csak áprilistól novemberig látogatható, az év többi részében az esőzések megközelíthetetlenné teszik. A Tsingy de Bemarahában 11 maki-, 8 hüllő- és 90 madárfaj él.
A sziget délkeleti részén találjuk a turisták egyik legkedveltebb célpontját, a Ranomafana Nemzeti Parkot. Ez Madagaszkár egyik legjobban kiépített parkja, de a látogatók csak viszonylag kis részét járhatják be vezetők segítségével. A hegyvidéken elterülő esőerdőben apró patakok futnak a Namorona folyó felé. A parkot 1986-ban hozták létre két különleges makifaj védelmére. A Ranomafanában élő 29 emlősfajból 12 a makikhoz tartozik. Madagaszkár e jellegzetes állatkáit itt nagyon jól megfigyelhetjük természetes közegükben: a túrák során garantáltan találkozunk néhány példánnyal. A parkban 100 madárfaj él, közülük 68 csak Madagaszkáron található meg. Ranomafanába az év szárazabb időszakában, július és november között érdemes ellátogatni, igaz, a park ilyenkor tömve van turistákkal.
Az igazán vad és érintetlen természetet ismerhetjük meg az Ankàrana természetvédelmi területen. A Madagaszkár északi csücskében lévő park képét a tsingy-k határozzák meg, a közöttük lévő kanyonokban és hasadékokban folyókat és tavakat találunk. A magasabban fekvő, napsütötte területek jellegzetes növénye a kaktusz, a mélyebb, árnyékosabb helyeken füge- és majomkenyérfák nőnek. Az állatvilág jellegzetes képviselői - az elmaradhatatlan makik mellett - a kaméleonok, gekkók és a különféle madárfajok. Kempingezésnél különösen két állatra érdemes figyelni: az étel után kutató mongúzokra és a veszélyes skorpiókra. A barlangokban százával csüngnek a denevérek, egyes folyókban pedig néha krokodilokkal is lehet találkozni. Ankàranát az itteniek szent helyként tisztelik, számos királyukat a környék barlangjaiban temették el, s még ma is tartanak szertartásokat a területen. A tavakban és a folyókban éppen ezért tilos fürdeni, a park pedig kizárólag vezetővel látogatható.
Cikkünk csupán ízelítőt adhat abból a számtalan látnivalóból, amit a sziget 18 nemzeti parkja és még ennél is több védett területe tartogat a látogató számára. Madagaszkárt látni kell, ha lehet, többször is, mert egy alkalom nem elég, hogy beteljünk vele.
Az élő játékban az egyik legegyértelműbb és legnehezebben leplezhető árulkodó jel a kézremegés. Ez többnyire erős kézre és nem blöffre utal. Pókertippek.
Madagaszkár látványosságai
