Megkóstoltuk a Pilvax étteremben a Dicsőséges márciusi forradalom alkalmából újra kiadott 12 pontot. Erre a poétikus névre keresztelték azt a menüt, amelyet április végéig fogyaszthatunk potom 1848 forintért.

Ha nincs kedvünk otthon mosogatni, és éppen úgy gondoljuk, hogy a Pilvax szakácsai minálunk jobban készítik el az angyalbakancsos görögolvasót vagy a rozmaringos baligányt, akkor nincs mese, irány a Ferenciek tere melletti Pilvax köz. Kellemes gasztronómiai élményben lesz részünk, és értetlenkedni fogunk, hogy mindez miért kerül a forradalom évének megfelelő számú jó magyar fizetőeszközbe (plusz áfa). A Pilvax ezúttal sem engedett a minőségből, fölöslegesen gondolunk arra, hogy a 12 pontos menü furcsa neveinek fejtegetése fogja lekötni figyelmünket.

A Pilvax egykoron...

A Magyar Kávé névre hallgató aperitif begyújtott és valóban "segített elviseni a kulináris fáradalmakat" - amint azt a menüben megígérték. Nem áruljuk el, hogy mit takar ez a név, hiszen pofonegyszerű, magyar ember úgyis kitalálja vagy tudja, mi tüzelte annak idején a szabadságharcosokat. Finom volt és meleg.

Ezt Bikavéres hurka köményes káposztán véreztetve követte. Ez a név kivételesen semmi meglepetéssel nem szolgált, egyértelmű volt a "megoldás" mellett az is, hogy az előétel ezen része csakis ízletes lehet. A kísérő előételt a séf Harcmezei szélben szárított sonkaágyú ecetes hagymagyöngyökkel töltve, illetve Rozmaringos baligány a balatoni vízimolnárok adományaként névvel illette, ám hozzá kell tennem, az én sonkaágyúmban csak egy hagymagyöngy volt (szomszédomnak kettő - a szerk. megj., RBA), az egyiket biztos kilőtték a tüzérek. Ez is nagyon finom volt, de még ennél is ízletesebbnek bizonyult a baligány, ezt az ételt szintén tökéletesen fűszerezték. Amikor azon töprengtünk étkezés közben, hogy a sok apró hibátlan műremek után hogyan kezdünk bele a főételbe, már az angyalbakancsot szolgálták fel. Leesett a tantusz, hát persze, nevezhetjük angyalbakancsnak is, s azzal jókedvűen folytattuk a gasztronómiai harcot.

... és napjainkban

Amikor a görögolvasó Zsolnay-tányérját is elvitték, kis szünet következett, vihar előtti csend. Jön az ellenség, jön a főétel. Ezt az étterem "Főkövetelések az éhség csillapításárá"-nak hívja. Ezek az ételek sem okoztak nagy fejtörést - a szakácsok izzó vaslapon forgatták a győzedelmes kardélre vetett szárnyasokat, továbbá erdei gombákkal ízesítették a gemenci gímet -, a tányéron harmadikként felszolgált szűzet - mely megejtetett és tésztakalodába záratott - pedig kizárásos alapon azonosítani lehet. Ekkor már kezdjük újrakalibrálni a gyomorátmérőnket, hiszen még csak most következnek a nyalánkságok.

A csatát megédesítő utókövetelésekben elsőként Markotányos gesztenyegolyókat röpítünk a szánkba. Ezután természetes az is, hogy egy egész Sarokházat nyelünk le, csak úgy "obsitként", "az öregkor megédesítésére". Az étterem menüjén tizenegyedik pontként szerepel a "jegeczedett dióhab", amellyel lehűthetjük a felhevült gyomrokat. A desszertsort "Pilvax Károly perkelt kávéja" zárta.

A 12 pont egyik óriási előnye, hogy apró, különlegesen finom fogásokból áll, melyekkel kellőképp változatos menüsort sikerült összeállítaniuk a szakácsoknak. A változatosság mellett az is pozitívuma a menünek, hogy az egymást követő ételek nagyszerűen harmonizálnak egymással.

Deluxe Magazin

Korábban:

Újra régi fényében a kaposvári Pilvax

Különleges napok a Remíz étteremben

Ínyencek villája Veszprémben

Simon borvacsora a Gundel Étteremben

A Pilvaxban idén sem engednek a 48-ból

 

 

 

Szóljon hozzá!