Szép dolog, ha egy szőlőtermő tájat a "magyar Champagne" kifejezéssel illetnek, de Champagne-nyá nem akármilyen vidék válhat. Egy jó szlogennél több kell ehhez, ahogyan a Champagne-i bor karakterének létrejötténél is legalább ketten bábáskodtak: a szorgos emberi kéz és a természet révén a Jóisten.

Champagne-ban a szőlőtermő dűlők anyagát főként írókréta adja. Ez a mintegy 100 millió évvel ezelőtt, a kréta időszakban leülepedett, úgy 300 méter vastag képződmény egyfajta fehér, könnyen porló mészkő vagy más néven mésziszap, amelyből a 19. században krétát készítettek. Tengerben lebegő, sok-sok milliárdnyi mikroszkopikus alga vázrészeiből áll ez a kőzet. Az ebből képződött, finoman meszes talaj mellett Champagne jellemzője a hűvös, nedves óceáni klíma. A nyári hónapok középhőmérséklete ritkán haladja meg a 25 Celsius fokot, a napsütéses órák száma 1850-1900, a fagyos napoké pedig évente 60 és 80 között mozog. Sokéves átlag alapján a csapadékmennyiség 610 mm/év.

Etyeki szőlőültetvények

S hogy ehhez képest milyen az Etyek-Budai borvidék? Ez a terület - ahogy a neve is mutatja - több szőlőtermő táj jogi eszközökkel összekapcsolt, nem túl szerves halmaza. Más kőzetek építik fel a Budai-hegyvidéket, az Etyek környéki dombokat és a Velencei-hegység ideeső keleti nyúlványait. Az etyeki körzet legidősebb és egyben legfontosabb képződménye a középső miocén szarmata emeletbe tartozó, laza, porózus mészkő (néha márga és kavics is), amely a községtől keletre, nyugatra és délre foltokban búvik ki a felszínre. Ebbe a kitűnően megmunkálható kőzetbe mélyítették a korábbi évszázadokban a híres etyeki pincesort.

Az etyeki dombok fő tömegét a felső miocén pannóniai emeletbe tartozó, homokos-agyagos, agyagmárgás üledékek építik fel, amelyekre negyedidőszaki, pleisztocén lösz, ritkábban holocén futóhomok települ. Fiatal homokos lejtőlöszön alakult ki a borvidék jellegzetesen vályogos típusú talaja, magas aktív mésztartalommal.

A Velencei-hegység teljes egésze mélységi magmás eredetű, karbon időszaki kristályos gránitkőzetből áll. Ezen gyakori a gránit törmelékével keveredett lösz. A budai körzetben a földtörténeti középkor triász fődolomitja és mészkövei mellett oligocén homokok, homokkövek és fiatalabb miocén mészkövek fedik az idősebb kőzeteket. Mészkövön és dolomiton manapság gyakorlatilag nem találunk szőlőültetvényeket. A homok és homokkő felszínén lösz alapú csernozjom, a mészkő és dolomit felszínén erdőmaradványos csernozjom, lúgos, barna erdőtalaj található, néha jelentős aktív mésztartalommal.

 

 

 

Szóljon hozzá!