Cikksorozatunk első részében 1999-ig tekintettük át a magyarországi borászatok termékeit. Jelenlegi írásunkban a 2000-es, 2001-es és 2002-es évjáratokkal foglalkozunk. Íme a harmadik évezred elejének hazai borkínálata: gyengébb száraz fehérek, igazi nagy aszúk és érett vörösek.

A 2000-es évben a magyar borászok újabb nagy lehetőséget kaptak a természettől: az időjárás kedvezett a szőlőnek, augusztus végén már a késői érésű fajtákat is leszüretelték a borászatok többségében. A lehullott csapadékhoz képest a napsütéses órák száma nagyon magas volt, május elejétől a szüretig szinte folyamatos napfény érlelte a szemeket. Helyenként a borok savszintje igen alacsonynak bizonyult, emiatt néhány másodvonalbeli termék egyensúlya az alkohol felé billent. A vezető pincészetek borai - Kopár, Capella, Grand Selection, Solus, Primarius, Regnum és társaik - azonban gyorsan fejlődő, most már csúcson lévő, nagy boregyéniségeknek bizonyultak. Ezek a borok nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket: sokszor maguk mögé utasítják nagyra tartott, sokkal drágább külföldi társaikat, s a nemzetközi borsajtó egyre gyakrabban számol be ilyen jó eredményekről.

A 2000-es évjárat Egerben is kiemelkedő volt, de nem született annyi említésre méltó bor, mint a Pannon borrégióban és Tokajban. Sajnos a száraz fehérborok terén nem dúskálhatunk annyi remek tételben, mint a vörösborok esetében. A nagyon meleg, csapadékszegény nyár legjobban a fehérbortermelő borászatokat sújtotta. Magas alkohol- és alacsony savszint jellemző az ebből az évből származó fehérborok többségére.

Csak ott születhettek időtálló, egyensúlyos tételek, ahol kis terheléssel, nagyon öreg tőkékről szüreteltek. A 2000-es száraz fehérborok közül mindenképpen kiemelkedik a Királyudvar Úrágya Furmint. Az aszúk esetében viszont különösen jó évjáratról beszélhetünk. Más szerkezetű aszúk születtek, mint 1999-ben, a savak az érlelés első néhány éves időszakában háttérből őrködnek az eltarthatóság felett, inkább teltebb, krémesebb, lágyabb ízérzetű borok láttak napvilágot. Igazi nagy borok ezek, felsorolni is képtelenség a szép öt- és hatputtonyosok sorát. Az aszúk jól fogyasztható állapotban vannak, érlelhetőségükkel kapcsolatban semmilyen kétely nem merülhet fel, potenciáljuk több évtizedes.

A 2000-es vörösborokról összeségében elmondhatjuk, hogy ma már fogyasztásra érettek. Néhányuk ugyan még bőven érlelhető, de érdemes időnként megkóstolni őket, mert nem tudjuk, hogy az alacsony savszint összességében milyen hosszú érlelhetőséget tesz lehetővé.

 

 

 

Szóljon hozzá!