Eger és a Bikavér a magyar borfogyasztók tudatában szerencsésen összefonódik. Az összefüggés azonban korántsem egyértelmű: a rendszerváltás után ismételten megjelenő, hasonnevű szekszárdi márka sokakban zavart keltett. Íme a Bikavér hiteles története.

A Bikavér elnevezés megosztottsága mintegy százötven évvel ezelőttre nyúlik vissza. A szekszárdi bortermelők joggal követelték maguknak e márkanév használatát, hiszen azt a kommunizmus idején az egriek javára felsőbb utasításra kisajátították. Szegény szekszárdiak azóta is küszködnek, mert a köztudatban mélyen rögzült Egri Bikavér párosítás erősen tartja. Pedig elsőként Garay János költő 1846-os Szegszárdi dalában használta a bikavért, mint borra használatos jelzőt.

Eger kapcsán először öt évvel később, 1851-ben fordul elő a név egy nyelvészeti munkában: "Bikavér... így nevezik az erős veres bort, például az egrit." Az igazsághoz tartozik, hogy a Bikavér, bármennyire is erős volt, nem ugyanazt a bort jelentette, mint napjainkban. A honos szőlőfajták akkoriban ugyanis egészen mások voltak, s vörösbor-kultúránkat - az egrit is - elsődlegesen a kadarka alapozta meg. Ebből a szőlőfajtából viszont nehezen készíthető olyan Bikavér, amilyen ma kerül az asztalunkra.

A filoxéravész idején megjelent újabb fajták, a kékfrankos, a medos noir, a cabernet-k, a merlot és az oportó változtatták igazán mély, testes borrá a Bikavért. Ehhez társultak azok a borkészítési eljárások - hosszabb ideig tartó törkölyön tartás és a Bordeaux-i minta követése - amelyek valóban sötétbíbor bort eredményeztek. A kadarka elsőbbsége ennek ellenére egészen a 20. század közepéig szinte törvény volt, hisz több leírás is ezt a fajtát tekinti meghatározónak: általában 60-70 százalékra teszik az arányát.

Az Egri Bikavér sikere két személynek köszönhető. Gárdonyi Géza 1899-es regényében, az Egri csillagokban mítoszt teremtett e borfajta köré, de nála is nagyobb szerepe volt Grőber Ferencnek, a 20. század első évtizedeiben tevékenykedő vagyonos bortermelő-kereskedőnek, akinek nevét Eger egyik elsőszámú dűlője viseli. A marketing és a mögötte álló kitűnő, nagy tételű bor Eger szinonimájává tette a Bikavért. A bortípus sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már a 19. század vége felé elkezdték hamisítását, s e néven dalmát megfestett bort hoztak forgalomba.

A Bikavér védelme érdekében 1945-ben tettek először szervezett lépéséket, amikor a Nemzeti Bizottság kimondta, hogy Eger kincsét szervezetten kell minősíteni. Az igazi védelmet azonban a rendszer adta: kimondta helyi kizárólagosságát, s ezzel több generáció számára összekapcsolta Egert és a Bikavért.

Forrás: Borigo Magazin

Deluxe Magazin

Korábban:

Bikavérkép

Ételvariációk Eger boraihoz

Terítéken: Szekszárd, Tolna

Eger a hónap borvidéke

Az egri borvidék

 

 

 

Szóljon hozzá!