A Toszkána szívében fekvő festői szépségű borvidék, Montalcino az egész világnak feladta a leckét. Nekik sikerült megalkotni azt a bort, ami identitásuk teljes megtartásával, a vidék természetességének őszinte megőrzésével, mások utánzása nélkül is sikerre vitte, híressé tette az aranyló mezőkkel, olajfákkal és szőlősorokkal tagolt tájat.

A montalcinoi borvidék a toszkán táj eszenciája, melynek földrajzi adottságai, autópályáktól távoli tiszta levegője, érintetlen természetessége és spontaneitása minden látogatót magával ragad, visszarepít abba az ősi korba, amikor még egység és harmónia volt a táj és a benne élő ember között.

A 24 ezer hektáros terület mindössze 8 százalékát barázdálják szőlősorok, mégis a világ minden borkedvelője fülében ismerősen cseng a Brunello di Montalcino név. Pedig az 1960-as évek előtt csak kevesen ismerték ezt a 100 százalékban sangiovese - helyben brunellonak nevezett - szőlőfajtából készült különlegességet. Az áttörést a minőség szigorú felügyelete érdekében tett intézkedéseknek tulajdonítják a helyiek. A kötött - hektáronként 80 mázsás - hozam és lékinyerés, a két éves kötelező tölgyfahordós érlelés, a forgalomba hozatal előtti ellenőrzés, valamint a zárt borvidéki működés együtt biztosítja, hogy a fajta és a vidék neve ne legyen élcelődés céltáblája. A gyengébb évjáratok termését ráadásul nem brunelloként, hanem "Rosso di Montalcino"-ként, vagyis egyszerűen "montalcinoi vörös"-ként hozza forgalomba a borvidéken termelő összes, mintegy 120 pincészet.

A vidék ásványokban gazdag talajai feladják a szőlőtőkéknek a leckét: változatos, mészköves, vulkanikus vagy töredezett sziklákkal borított, termőföldnek sokszor alig nevezhető képződményeken érlelik a sötét fürtöket. Nehéz sorsukon csak a mediterrán klíma enyhít némiképp, a ritka fagyok miatt elég egyetlen szálvesszőre metszeni a tőkét. Az állandó szellő nem engedi megrekedni a levegőt a sorok között, így gondoskodik a növények egészségéről.

A mustból készülő bor színe gránátvörös, illata bogyós gyümölcsökre, lekvárra valamint nyers bőrre emlékeztet. Kerek, harmonikus íze, karakteres aromatikája már első kóstoláskor egyértelművé teszi, hogy ez a nedű hosszabb palackos érlelést is megérdemel. A palackban töltött évek után természetesen dekantálással érdemes levegőztetnünk és egyben az üledéktől is megszabadítanunk, mielőtt 18-20 fokos hőmérsékleten felszolgálnánk.

Az asztalra kerülve összetett ételek - vörös húsok, vadak, erdei- és szarvasgomba kiváló kísérője ez a határozott személyiséggel rendelkező, elegáns bor, melynek cserzőanyag-tartalma nem zavarja meg az ízlelést.

Ahogy a brunello kiegészíti a helyi gasztronómiát, ugyanolyan szerves, organikus részét képezi a tájban élő ember a vidéknek. A helyiek szemmel láthatóan jól érzik magukat, a turizmus elvtelen kiszolgálása helyett megtartottak maguknak egy élhető és élvezhető kis világot. Montalcinoban szinte minden a borról szól: a festői falvak szűk utcáin egymást érik a vinotékák, a családias hangulatú éttermekben átélt kulináris és emberi élmények pedig eszünkbe juttatják, miről is szól a vendéglátás.

Deluxe Magazin

Korábban:

Az olasz vendéglátás csúcsai

Egy csepp Toscana Budapesten

Észak-olasz ízek

Piemonte, az olasz Burgundia

Egy másik szerelem: Vinitaly

 

 

 

Szóljon hozzá!