Vlagyimir Iljics Lenin szelleme nem tud nyugovóra térni. Egy épület tartja fogva: a mauzóleumával szemben lévő luxusáruház, mely mindig is a gyűlölt kapitalizmust idézte. Íme a moszkvai GUM.

Tekintse meg galériánkat!

Lenin és a GUM (Gosudarstvennyi Universalnyi Magazin, a szovjet Állami Áruház) története már a kezdetek kezdetén összefonódott: a későbbi pártvezér épp akkoriban ismerkedett a marxizmus tanaival, amikor a cári Moszkvában nekikezdtek az áruház építésének. A Vörös tér szinte teljes keleti oldalát elfoglaló, nyugati és jellegzetes orosz építészeti elemeket egyaránt felvonultató épület 1890-től 1893-ig készült. A díszes, háromszintes áruház lényegében három hatalmas, üvegkupolás, egymással párhuzamos árkádsorból áll, melyekben már elkészültekor is 1200 boltnak jutott hely. A GUM-ot - bár akkor természetesen még nem így hívták - a hiány hívta életre: azt az üzletsort volt hivatott pótolni, amely a tér ugyanazen oldalán helyezkedett el, ám 1825-ben leégett.

A pezsgő kereskedelmi életnek, ami Moszkva azóta is legnagyobb áruházát jellemezte, Lenin és a forradalom vetett véget: az épületet államosították és átkeresztelték, de egy ideig még eredeti fukciójának megfelelően üzemelt. Sztálin türelme azonban csak 1928-ig tartott: a GUM-ban előbb pártirodákat rendeztek be, majd 1932-ben itt ravatalozták fel a vezér második felesége, Nadezhda Alliluyeva holttestét. Később a GUM-ban tárolták a Vörös téri felvonulásokhoz használt hatalmas fotókat, transzparenseket és egyéb propagandakellékeket.

A GUM mint áruház Sztálin halála után, 1953-ban nyitotta meg ismét kapuit, de csupán árnyéka lehetett korábbi önmagának. A hiánygazdaság hosszú évtizedeiben ugyan özönlött a tömeg a csodálatos, nyugatot idéző épületbe, de legtöbbször csak a szegénységet palástolni igyekvő, gyatra díszlettel találkozott: a kirakatokban rossz minőségű termékek és mutatós, ám megvásárolhatatlan portékák váltogatták egymást.


A Szovjetunió összeomlása után a GUM ugyanazt az utat járta be, mint sok más állami vállalat: előbb részben, később teljes egészében privatizálták. Többszöri tulajdonosváltás után a Perekryostok üzletlánc vásárolta meg, majd 2005 májusában egy orosz luxustermékeket forgalmazó üzletember cége, a Bosco di Ciliegi irányítása alá került. Az áruház ma az orosz főváros egyik fő turisztikai látványossága: a csodálatos épület, a nyugati luxusmárkák üzletei és a helyi specialitásokat kínáló boltok vonzzák a külföldieket - és távol tartják a moszkvaiakat. A köznyelv állítólag csak "Az árak kiállítása"-ként emlegeti a GUM-ot, mert a boltok a halandó orosz állampolgár számára elérhetetlen összegeket kérnek a legapróbb dolgokért is.

Ha valaki turistaként szeretné beleélni magát a moszkvai felső tízezer hétköznapjaiba, feltétlenül látogasson el a GUM-ba. Bár a közelben számos egyéb látványosság van, érdemes egy teljes napot az áruházra szánni. A legtöbb üzletben hitelkártyát is elfogadnak, de feltétlenül érdemes magunkál tartani némi rubelt, mert néhány bolttulajdonos még ma is csak a régi, jól bevált fizetőeszközben bízik. Talán ők azok, akik a Mauzóleum lebontása ellen szoktak tiltakozni. Lenin és a GUM nem tud egymástól szabadulni.


Deluxe Magazin


Korábban:

Harrods: luxus londoni módra

Müncheni kísértések: az Öt Udvar

Londonshops

Moszkva, a luxus keleti fővárosa

A világ legnagyobb vodka-gyűjteménye

 

 

 

Szóljon hozzá!