Szeretne panoptikumi viaszfigurát készíttetni önmagáról? Esetleg egy bébi elefánt a szíve vágya? Ha Ronald Reagannek beszerezték, minden bizonnyal Önt sem utasítják vissza - csak legyen elég vastag a pénztárcája. Üdvözöljük a londoni Harrods luxusáruházban!

London, Harrods, bébi elefánt. Hogy is van ez? Nos, kezdjük az elején, amikor még szó sem volt egzotikus állatfajtákról és házi használatú viaszfigurákról, sőt Sigmund Freud bebalzsamozásáról sem. A világhírű luxusáruház története Londonban kezdődött 1834-ben: Charles Henry Harrod ekkor nyitotta meg vegyeskereskedését az East End nevű kerületben. Harrod tizenöt évvel később egy új városrészbe, Knightsbridge-be tette át székhelyét; azt remélte, hogy boltja, mely a mai áruház helyén állt, felvirágozhat a közelgő, 1851-es világkiállításnak köszönhetően.

Az egy helyiséggel és két alkalmazottal működő üzletecskéből Harrod fia, Charles Digby csinált jól menő áruházat: felvásárolta a környező épületeket, kibővítette a kínálatot, s 1880-ra már száz embert foglalkoztatott. A Harrods legenda megszületése furcsamód ahhoz a három évvel későbbi tűzvészhez köthető, melyben az áruház a földdel vált egyenlővé. A katasztrófa december elején következett be, de az ifjabb Harrod - igazi dzsentlemen módjára - a vásárlók összes karácsonyi rendelését teljesítette, és nem mellesleg rekordbevételt könyvelhetett el.

Hamarosan új és nagyobb épület állt a tűzvész martalékává vált régi helyén, a Harrods pedig kezdett egyre felkapottabb lenni: többek között Oscar Wilde is törzsvásárlói közé tartozott. A cég részvénytársasággá alakult, profilja bankkal és ingatlanközvetítő részleggel bővült. Az új vezérigazgató, Richard Burbidge 1898-ban liftet építtetett - az újdonság varázsa akkora volt, hogy a félénkebb vásárlókat a "nagy utazás" végén brandyvel kínálták az áruház alkalmazottai.

Burbidge nevére mégsem a lift, hanem a Harrods új székháza miatt fog emlékezni az utókor. A huszadik század első éveiben készült, jellegzetes, már-már kastélyszerű épület a cég és egyben London egyik szimbólumává vált. A grandiózus bevásárlóközpont szinte azonnal a város legdivatosabb áruháza lett. Igaz, az üzletek akkoriban csak az első két emeletet foglalták el, a maradék négy szinten luxus-bérlakásokat alakítottak ki.

A Harrods a század első évtizedeiben fénykorát élte: a "Bárkinek bármit bárhol" mottó jegyében szolgálta ki a mondén világpolgárok és hírességek szeszélyes igényeit. Noël Coward színész, drámaíró és zeneszerző egy alkalommal alligátort vásárolt náluk karácsonyra, Alfred Hitchcock friss heringet szállíttatott az áruházzal Hollywoodba, Milne pedig állítólag arról a játékmackóról formázta Micimackó figuráját, melyet fiának vásárolt a Harrods-ban. A cég tevékenységei szerteágazóak voltak: jachtokat készítettek rendelésre, repülőgépeket árultak és saját temetkezési vállalatuk végezte többek között Sigmund Freud holttestének balzsamozását. Szolgáltatásaik között szerepelt a házhoz járó órafelhúzó szolgálat, de akár hiánytalanul felszerelt mentőautót is bérelhetett a kedves vevő - természetesen nővérkével együtt. Az áruház eddig folyamatosan bővült, a felső emeletek bérlakásait fokozatosan alakították át üzletekké.

A második világháború természetesen véget vetett az aranyéveknek. A Harrods kivételesen jó minőségű öltönyök és kosztümök helyett katonai egyenruhákat, ejtőernyőket és Lancaster bombázókhoz való alkatrészeket állított elő. A díszes épület egy részébe pedig a Királyi Haditengerészet költözött be. A háború utáni ínséges időszak szintén nem kedvezett London híres luxusáruházának: a pangás csak 1959-ben ért véget, amikor a House of Fraser üzlethálózat megvásárolta a céget.

 

 

 

Szóljon hozzá!