A 186 karátos Darya-i-Nur egyike a legrégebben felfedezett gyémántoknak. A durván megmunkált kő emellett az iráni koronaékszerek leghíresebb drágaköve. Nevének jelentése bizonytalan: "A fény tengere", "A fény óceánja" és "A fény folyója" változatok közül választhatunk.
A Darya-i-Nur állítólag és a Koh-i-Noor gyémánttal együtt India első mongol uralkodójának tulajdonában volt. Tőle Mohamed sah örökölte, aki 1739-ben minden fontosabb vagyontárgyát, így a Darya-i-Nur-t és a híres pávás trónt is kénytelen volt átadni a Delhit lerohanó perzsa Nadír sahnak. Nadírt 1741-ben meggyilkolták, a követ pedig unokája, Rokh sah örökölte. A gyémánt-öröklések és háborúk során végül Fath Ali sahhoz került, aki nemcsak nagy drágakőgyűjtő hírében állt, hanem értett is hozzájuk. A Darya-i-Nur oldalán található bevésésben egyébként az ő neve szerepel.
A Fath Ali-t követő sah, Nasser-ed-Din uralkodása alatt a Darya-i-Nur egy gondosan megmunkált foglalatba került. A foglalatban összesen 457 gyémánt és négy rubin található, a tetején pedig az iráni birodalmi kormány jelképei, az oroszlán és a nap szerepelnek. A Darya-i-Nur gyémántnak a mai napig ez a foglalata.
A gyémánt további történetében ellentmondásokra bukkanhatunk. Néhány kutató szerint a kő a Kelet-Indiai Társaság tulajdonába került, és 1851-ben pedig bemutatták a Londoni Kristálypalota kiállításán. Ám ezt a koronaékszereket őrző teheráni Iráni Központi Bank cáfolja: a bank szóvivői már 1964-ben kijelentették, hogy a Darya-i.Nur soha nem hagyta el a páncéltermüket.
A gyémánt egy alkalommal viszont biztosan kikerült a bankból: 1906-ban a perzsa forradalomban legyőzött Mohamed Ali sah eltulajdonította, és az orosz követségre menekült vele. A követ csak kemény erőfeszítések során sikerült visszaszereznie az államnak. A gyémánt ma már előkelő helyet foglal el az iráni koronaékszerek között. Ezek egyébként mind eredetiek: 1966-ban a Royal Ontario Múzeum munkatársa, Dr. V.B. Meen tanulmányozta és hitelesítette őket.
Fontos megemlíteni, hogy a Darya-i-Nur pontos súlya nem ismert, a 186 karát mindössze az Amerikai Drágakőtani Intézet becslése. A gyémánt valós súlya valahol 175 és 195 karát között lehet, pontos adatot azért nem tudunk mondani, mert a követ a foglalat károsítása nélkül nem lehet kiemelni belőle. Az viszont valószínű, hogy a Darya-i-Nur Jean Baptiste Tavernier "Nagy Asztal" gyémántjának legnagyobb darabja. A Tavernier gyémánt 400 karátnál is nehezebb, rendkívül lapos rózsaszínű kő volt.
Az élő játékban az egyik legegyértelműbb és legnehezebben leplezhető árulkodó jel a kézremegés. Ez többnyire erős kézre és nem blöffre utal. Pókertippek.
