Magyarországon minden ember számára köztudott, hogy a Szent István királyunk nevéhez fűződő korona milyen liturgikus és történelmi jelentőséggel bír hazánk számára. Azt már annál kevesebben, hogy mit jelent a korona, mint ékszer. Legújabb cikkünkből az elkészítéséhez felhasznált anyagokat és ötvösművészeti technikákat ismerhetik meg.

A középkori világrend szerint minden hatalom Istentől való, ezért a földi hatalom kinyilatkoztatásának liturgiája - maga a koronázási ceremónia - az egyház privilégiuma volt. A nemes esemény részei - a királyi eskü, a királyszentelés, a szentelt olajjal való felkenés, a királyi hatalmat jelképező jelvények átadása és a trónra ültetés - jellemzően minden európai keresztény király udvarában hasonlóképpen történtek. A középkorból fennmaradt koronázási jelvények között a magyar az egyik legteljesebben megmaradt, legépebb gyűjtemény.

Már az elején le kell szögeznünk a mára bizonyítást nyert tényt, miszerint a mai formájában ismert Szent Korona sohasem volt első királyunk fején. Merseburgi Thietmar püspök hitelesnek megítélt krónikája szerint az 1001-ben megkoronázott István II.Szilveszter pápától kapott koronát, amelynek formájára az 1031-ben - még István életében -  készült palásthímzés mintájából következtetnek.

A ma is ismert, két részből felépülő Szent Korona zománcképeinek többsége a bizánci császári ötvösműhely gyönyörű alkotása. Érdekes a mi koronánk, hiszen ehhez hasonló "képes" koronából mindössze egyetlen darab maradt fenn Nyugat-Európában, nevezetesen a 11. század elején készített, német császári korona.

A csodálatos képeket süllyesztett rekeszzománc technikával készítették, aminek lényege, hogy az aranylemezbe belevésték a megjeleníteni kívánt uralkodó vagy szent képét, a fontos részleteket aranyzsinórral emelték ki, az így keletkezett rekeszeket színes üvegporral kitöltötték, és egy speciális kemencében kiégették. Az elkészült munkát tükörfényesre csiszolták, és a rekeszzománc mellett az aranylapba szövegeket véstek.

Szent Koronánk "görög korona" néven ismert, elliptikus alsó részét egyetlen aranylemezből vágták ki és hajlították meg. Az "abroncs" alsó részére öt darab gyűrűt forrasztottak, amelyek a hosszabb aranyláncokon függő három-három almandin követ tartották. A gyűrűket az 1978-ban hazakerült Szent Koronán később négy párra bővítették.

Érdekesség, hogy akkoriban nem sokat törődtek a drágakövek színével, tisztaságával. Ekkor jellemzően az ékkövek mérete volt a legfontosabb paraméter egy ötvös számára. Így lehetséges az is, hogy a Szent Koronán található ékkövek - egy később pótolt kő kivételével - nem fazettált kövek. Mindegyik kő kaboson csiszolású, azaz legömbölyített. Érdekes részlete a görög koronának a két, eredetileg 312 darabból álló igazgyöngy sor, amely az 5.1 cm széles abroncsot szegélyezi. Szót érdemelnek még az uralkodói jelkép oromdíszei is, amelyek felső részeit ametiszt kövekkel rakták ki, és egyedi megjelenésüket egy speciális, az üvegművességből átvett zománctechnikával alakították ki.

A Szent Korona felső része latin koronaként ismert. Ez a felsőrész - ami később lett a görög koronához illesztve - egy keresztpántból áll. A pánton a már ismert rekeszzománc technikával készített nyolc apostol, középen pedig Krisztus képe látható. Az itt található zománcképeket munkaigényes, aranydrótokból hajtogatott, filigrán díszítéssel készített rész keretezi. Ezekre az ötvösmunkákra a rendkívüli aprólékosság és részletgazdagság a jellemző. Természetesen a latin koronán is találhatók ékkövek. Itt az igazgyöngyök mellett almandin kövek is helyet kaptak, amelyek a gyöngyökkel felváltva keretezik a csodálatos zománcmunkákat. Az ékköveket a számmisztika jegyében foglalták be az ékszerészek. A Krisztusképet körbevevő kövek száma az apostolokra utal. A latin koronán ezzel együtt összesen 72 darab drágakövet lehet felfedezni. Ez pedig egyértelmű utalás Krisztus tanítványainak számára.


Forrás: Órák Világa

Deluxe Magazin

 

 

 

Szóljon hozzá!