A hétköznapok során sok időt töltünk kocsinkba, lakásunkba, irodánkba zártan. Életünk megannyi pillanatában a tér egy szabadtéri közös nappaliként jelenik meg, ahol nyugodtan lehet pihenni, nézelődni, üldögélni, élvezni a napsütést, beszélgetni, játszani.

Tekintse meg galériánkat

A tér olyan hely, ahol az emberek szabadnak érzik magukat, szabadabban is viselkednek, mint a négy fal között. A több ezer éves találmány észrevétlenül játszik szerepet mindenki életében. Ez a hely a közösségi élet színtere, ahol minden egyes ember, valamely falu, kerület vagy város népessége elvegyülhet egymással. A tér gyakran politikai szertartások, spontán megmozdulások, karneválok, vásárok, nagyszabású kiállítások, divatbemutatók színhelye, de legfőképp fontos találkozási pont. Amikor turistaként járjuk a világot, magától értetődően ez az a hely, ahol megpihenünk, egyben a legfőbb viszonyítási pont azok számára, akik egy ismeretlen városban próbálnak tájékozódni.

A legtöbb metropoliszban a tér szimbólummá, az adott település emblémájává vált. Jelképpé, ami rögtön felötlik előttünk, ha valaki kimondja a hely nevét. Ha körülnézünk Európában, számos olyan teret találunk, amelyek - történelmi események vagy éppen utazási élményeink hatására - képzeletünk első fogódzói egy-egy várossal kapcsolatban.

Elsők között említhetjük Velencét, ahol a szövevényes városszerkezetnek köszönhetően számos kisebb-nagyobb tér található. A "piazza" elnevezést azonban kizárólag a Szent Márk tér számára tartják fenn, ami vitathatatlanul a város központja. Amikor egy velencei azt mondja "megyek a térre" nincs szükség további pontosításokra. Egy ilyen különleges rangot persze nem könnyű megszerezni, e mögött a néhány betű mögött is több mint ezer év történelme lüktet.

Velencében a Szent Márk tér, Rómában a Szent Péter tér, Párizsban a Concorde tér, New Yorkban a Times Square, Londonban Trafalgar Square töltik be a főtér szerepét. Itáliát járva számos nagyvárosban találni monumentális díszletekként, hatalmas színpadokként funkcionáló szabad területeket, amelyek a város emlékezetének szent helyei. Bolognában a Piazza Maggiore, Firenzében a Piazza della Signora, Sienában a Piazza della Campo, Milánóban a Piazza del Duomo, Pisában a Piazza dei Miracoli és még sorolhatnánk tovább Itália tereinek szinte végtelen listáját.

Ha képzeletünk fotóalbumát lapozgatva európai városokra gondolunk, országonként egyfajta egységes kép is kialakul bennünk, hiszen a tereken mindenütt más és más, az országra és annak hagyományaira jellemző hangulatot találunk. Horvátországban legtöbbször csúszósra kopott, fénylő köves, templomtornyos világ tárul elénk. Ausztriában, Németországban a kisebb településeken színes virágokkal, városházzal, szobrokkal találkozunk. Párizsban a Concorde tér mellett legalább ilyen jelentős a Place Vendôme, ahol kozmetikai óriáscégek és ékszerüzletek pompáznak.

Tegyünk egy kis kitérőt Keletre. Izrael egyik legfontosabb pontja Jeruzsálemben a Siratófal előtti tér, amely sok tekintetben különbözik az eddig felsoroltaktól. Maga a fal az egykori Szentély egyik megmaradt oldala, ahol a kövek közötti repedésekbe dugdossák az emberek papírra vetett kívánságaikat.

Tienanmen tér, Peking

Amszterdam Dóm terén a királyi palota díszeleg, amely ma is ott áll, a királyság stabilitását jelképezve a hétköznapi forgatagban. Londonban járva nem felejtkezhetünk meg a Buckhingham-palota előtti térről, ahol kíváncsi turistahadak lesik az őrségváltást, és kitartóan várják, hátha meglibben az épület egyik ablakában a függöny. A moszkvai Vörös téren a Kreml színes hagymakupolái gyönyörködtetik a Mauzóleum előtt sorban állók szemeit, Pekingben pedig a Tienanmen tér mesélhetne az egykor hátán viselt lázadásokról és forrongásokról. A prágai Vencel tér hallgatásával is a huszadik század történelmét idézi, a berlini Alexander Platz pedig máig büszke magára, amiért az első televízióadást onnan közvetítették.

Végtelen sok jelenet játszódik le a tereken, amik lehetnek kedvesek, családiasak, szórakoztatóak, erőszakosak, ellentmondásosak, romantikusak, meghökkentők, megbotránkoztatók... Leülni egy tér sarkában olyan, mintha az élet nagy folyamának a partján lennénk: a létezés minden szépsége és kellemetlensége egyszer elhalad előttünk, s ehhez nem kell a világ leghíresebb városaiban élnünk.


Deluxe Magazin


Korábban:

Márai kedvenc városa

A város, amely sosem alszik

Londoni kirándulás gyerekkel

Észak-olasz romantika

Peking, az új metropolisz 

 

 

 

Szóljon hozzá!