Aki tíz évvel ezelőtt járt utoljára Pekingben, alig ismer rá: luxus bevásárló paloták, impozáns hotelek, menedzser férfiak, ultramodern öltözetű tinédzserek, legújabb generációs mobiltelefon szorongató fiatalok mindenütt az utcákon.

Hova is lett a régi Kína? - kérdezi önkéntelenül a látogató. A szálloda boltjában képes levelezőlapokat árulnak, amelyeken egérszürke emberek és régi a városnegyedek láthatók, de ma már mindez a múlté. A modern Peking tarka, fiatal, dinamikus és jövőorientált. A 15 millió lakosú metropolisz utcáit benépesítő nyugati stílusú, nyelveket beszélő és világot látott emberek - hivatalosan még mindig -népköztársaság államapparátusában is megtalálhatók.

Az ország lélegzetelállító fejlődésen ment át az utóbbi években, amióta elkötelezte magát a gazdasági nyitás mellett. Ennek következménye - az összes ezzel járó veszéllyel együtt - az évi 9 százalékot meghaladó gazdasági növekedés, amelyet a politikai téren továbbra is megszorításokat  alkalmazó Kinai Kommunista Párt kézben tartani igyekszik.

Pekingben sehol nem olyan kirívó az ellentét múlt és jövő között, mint a Tiltott Város keleti negyedének fő bevásárló utcája, a Vangfucsing (Wangfujing) és a tőle nem messze található régi lakónegyedek között, ahol a legtöbb házikó már régen az újítás áldozatául esett.

A bevásárló utca átalakítása 1997-ben ment végbe oly módon, hogy a részben sétáló utcán ma már óriási bevásárlóközpontok sorakoznak, és hatalmas világító reklámok hívják fel magukra az arra járók figyelmét. Sokakon valóságos fogyasztói láz vett erőt - nyugati áruk, divatos textíliák, ékszerek és rock zene ejtik rabul őket.

Eközben gőzerővel folynak a 2008. évi nyári olimpiai játékok előkészületei és az építkezések. A jelenleg két vonalon közlekedő metró az eddig 150 helyett 300 kilométeres utat tesz majd meg. Új taxikat állítanak forgalomba és bővítik a szállodai kapacitást. Nem csoda, hogy az európai országok - legalábbis ami az üzletkötéseket illeti - besétálnak a Középbirodalom kitárult kapuin.

 

 

 

Szóljon hozzá!