Lassan, megfontoltan nyitom a palackot. A félelem, hogy a dugó beletörik, mindig bennem van, még az oly nemes borok esetében is, mint amilyen ez az Egri Pinot noir. Körültekintően végzem a mozdulatokat, és a dugó nem hagy cserben. A semmivel össze nem téveszthető, jól ismert pukkanás kíséretében kiszabadul a szellem… Egy olyan férfi szelleme, akinek az elvesztését még nem tudjuk felfogni, s hiányát még hosszú évtizedekig érezni fogjuk.

A híradások szerint 2005. február 10-én elhunyt Gál Tibor. A hír az egész bortársadalmat megrendítette határainkon kívül és azon belül egyaránt. Nézem a palackot, ízlelgetem az egyik "zászlóshajót". A bor kiváló. Sokkal melegebb, déliesebb ízvilágú, mint a megszokott egri pinot noirok. A bort kortyolgatva és hallgatva a beszámolókat, egy kereknek látszó, ámde befejezetlen életmű rajzolódik ki előttem. A kérdés önkéntelenül is felmerül, vajon ki aratja le mindennek gyümölcsét?

Takler Ferenc, az idei "Év Bortermelője" cím tulajdonosa a magyar bor legnagyobb követének nevezte. Olyan mérhetetlen energia áradt belőle, ami félő, hogy nem talál követőre. Gál Tibor számára nem volt reménytelen helyzet, megoldhatatlan probléma. Nyugodtság áradt belőle, a magabiztos tudás, a kellő önbizalom nyugodtsága, mely semmivel össze nem téveszthető. Január végén, még a baráti, egymás iránti tisztelet hangján gratuláltak egymásnak, Gál az Év Bortermelője díjhoz, Takler a Bor Oscar jelöléshez.

Az egriek között - legyen szó borászról, vállalkozóról, vagy csak az utca emberéről -, futótűzként terjedt a hír. Noha Gál Putnokon született, az egri és az észak-magyarországi bor elismertsége egyet jelentett nevével. Szinte mindig az egri borról és nem saját boráról, saját érdemeiről beszélt. Borkóstolóira mindig becsempészett egy-egy idegen, ámde általa kóstolásra érdemesnek ítélt nedűt, így támogatva a fiatalabb generációt, a kisebb pincészeteket.

Egyik jó barátja, az ugyancsak borász Heimann Zoltán szerint, soha nem dicsért, mindig csak a hibát emelte ki. Ez némi csüggedésre adhatott volna okot, de Heimann meggyőződése, hogy így tanulhatott a legtöbbet. Együtt egyengették a Szekszárdi Pannon Bormíves Céh munkáját, s együtt járták be a francia és az olasz borvidékeket. Gált mindenhol szerették. Ismertségét jelzi, hogy néhány olasz kisvendéglőben kedves jó barátként üdvözölték, s tálalták kedvencét, a vaddisznót krumpli gombóccal...

 

 

 

Szóljon hozzá!