Ha egy üzleti tárgyalást étkezéssel egybekötve bonyolítunk, leendő partnerünket egy különleges ebéddel még inkább megnyerhetjük magunknak. Egy sushi-étterembe ellátogatva a rendkívüli élmény garantált lesz.

Asztali illemtan A pálcikákat csakis az étel megfogására alkalmazzuk, nem illik rájuk szúrni a falatot, ha valamit már felemeltünk a tányérról, azt nem illik oda visszatenni, együk meg az egészet. A pálcikákkal tilos mutogatni, másoknak ételt kínálni, az ételben turkálni, válogatni, s ha épp nem használjuk, csakis az erre a célra szolgáló tartóra helyezzük, ne tegyük asztalra, tányér szélére. A rizses-, tésztástálakat balkézzel emeljük magasra, s a fennmaradó távolságon már könnyebben egyensúlyozhatjuk végig a falatot a szánkhoz. Habár nyugati ember számára az evőpálcika használata ugyancsak verejtékes feladat, mégis igyekezzünk kés vagy más evőeszköz segítsége nélkül elvégezni a műveletet, mert ezek használata japán értelmezésben azt jelenti, hogy az étel ehetetlenül kemény. A levest a csészéből közvetlenül illik meginni, a nagyobb darabokhoz pedig ismét a pálcika szükséges. A leves fogyasztásánál kifejezetten illendő a szürcsölés, az egyéb hanghatásokat azonban igyekezzünk kerülni, akárcsak az orrfújást, ami az asztalnál nagy illetlenség. Ugyancsak sértő, ha a tányérunkon ételmaradékot hagyunk, ha semmi mást, de a rizst feltétlenül fogyasszuk el teljesen. A szójaszószt sose locsoljuk közvetlenül az ételre, hanem az erre külön elhelyezett tányérkába öntsük, ebbe mártogathatjuk a falatot.A szójaszószból mindig csak annyit öntsünk a tálkába, amennyit el is fogyasztunk, s ügyeljünk rá, hogy a sushit a halas felével mártogassuk a szószba, csak rövid ideig, nehogy szétázzon.

A sushi másik fő hozzávalója a hús, ami szinte bármi lehet, ami a tengerben megterem. Ez is az egykori ínség eredménye: a lakosság igyekezett mindent hasznosítani, amit a halászatból nyert. Talán sokakat riaszt el az étel megkóstolásától a nyers hal gondolata, jó tudni azonban, hogy ez csak egyike a sushi számtalan variációjának. A japánok filozófiája valóban az, hogy ha az isteneik azt akarták volna, hogy sütve vagy főzve fogyasszák a húst, már eleve úgy teremtették volna azt, néhány forradalmár szakácsmesternek azonban szívós munkával sikerült becsempésznie a sülteket a nemzeti konyha ízei közé.

A sushihoz felhasznált hús tényleg szinte bármi lehet: tintahal, tonhal, polip, repülőhal, lazac, tengeri angolna, makréla, tengeri sügér, különféle kagylók, rákok, ikrák. Létezik vegetáriánus változata is, legtöbbször uborkát, avokádót, spenótot, fagombát, tököt tekercselnek rizsbe, de létezik omlettes változata is. Meg kell említenünk, hogy zöldséges betét nélkül is nagyon egészséges ételről van szó, a hal taurintartalma ugyanis csökkenti a koleszterinszintet, a tengeri algában pedig számos vitamin és nyomelem van.

A sushi nélkülözhetetlen hozzávalója még a wasabi, ami egy zöld színű, igen erős tormaféle, ehhez nálunk csak tubusos formában lehet hozzájutni, meglehetősen drágán. Kísérőként fogyasztják még hozzá a garit, ezek ecetben eltett gyömbérszeletek, és a sushifalatok mártogatásához a szójaszószt.

Sushihoz leginkább a zöld teát és a szakét ajánlják italként. Mellesleg a japánok nem is igen ismernek más italt, mint a zöld, fekete vagy árpateát, mindezeket üresen és többnyire hidegen fogyasztják. A tea annyira szerves része mindennapjaiknak, hogy egyes éttermekben nem is számolják fel a fogyasztását, hacsak nem valamelyik különleges fajtáját rendelte a vendég. A legnépszerűbb alkohol a sör, ezt követi csak a nemzeti italuk, a szaké, a bor egyelőre messze lemaradva kullog mögöttük. Nem fogyasztanak sem ásványvizet, sem édes üdítőket, legfeljebb narancslevet és jeges vizet. Jelen esetben azonban érdemes a fentebb ajánlott két ital valamelyikénél maradni, mert azok harmonizálnak leginkább a sushi ízvilágával. A zöld tea segíti az emésztést és semlegesíti az utóízeket, ideális kísérője minden étkezésnek. A szaké, a közkeletű hiedelemmel ellentétben nem párlat, hanem erjesztett ital, e tekintetben a borhoz hasonlatos, habár szőlő helyett rizsből készül.

Aki kedvet kapott a kóstoláshoz, ám nem akar az elkészítéssel bajlódni, ma már több budapesti étterem közül válogathat, ahol sushit és más japán konyhaművészeti remeket kínálnak a vendégeknek. Egyes helyeken még a kiszolgálás esetleges lassúsága miatt sem kell bosszankodnunk, a kész ételek ugyanis futószalagon kerülnek mustrára, innen válogathat az éhes közönség. Kicsit talán meglepő eljárás, ám a gyakorlatias gondolkodású japánok már az ötvenes évektől alkalmazzák ezt a technikai fogást. Ha pedig egyáltalán nincs kedvünk kimozdulni otthonról, de bekapnánk valami ínyencséget, csak a telefont kell felemelnünk, és már jön is a sushi-futár.

 

 

 

Szóljon hozzá!