A szőlőtörkölyből desztillált szeszes ital történetének pontos kezdetét senki sem ismeri. Az arabok állítólag már 6000 évvel ezelőtt készítették, s az ókori Egyiptomban is híresek voltak Kleopátra főzőmesterei. Napjainkban a párlat olasz változata tett szert világhírnévre, a grappa neve a föld majd minden pontján ismerősen cseng.

Itália kolostoraiban gyógyászati céllal, az emésztés elősegítésére kezdtek törkölyből grappát desztillálni a XII-XIII. században. Később az alkohol finomítása az alkimisták foglalatosságává vált, majd lassan elterjedt a parasztok között is.

Szélesebb körű ismertségre a XV. században tett szert, ekkor indultak útjukra az első külföldre - Németalföldre - szánt szállítmányok is. A terméketlen észak-itáliai, dél-tiroli, lombardiai területeken élő szegényparasztok számára megélhetési forrást biztosított a pálinkakészítés, s rövid időn belül a törkölydesztillálás mestereivé váltak.

A törköly volt az egyetlen olyan melléktermék, amiben a nagybirtokosok semmi fantáziát sem láttak, s nagylelkűségükről adva tanúbizonyságot parasztjaiknak adták. A találékony parasztok vizet öntöttek a törkölyre és állni hagyták, így kioldódott és erjedésnek indult minden hasznos anyag, ami még a bogyók héjában maradt. A másodszor kipréselt lét vinellónak nevezték. A lé nagyobbik részéből desztillálás útján tömény szeszes ital készült, míg kisebbik hányada alacsony alkoholtartalma miatt szomjoltóként szolgált a meleg, nyári napokra. A műveletet gondosan titokban tartották, nehogy a földesúr tudomást szerezzen róla.

A grappa a maga nemében igen különleges ital, hiszen az egyetlen olyan párlat, melynek desztillálásakor szilárd alapanyag kerül a lepárlóüstbe. Ez a szilárd alapanyag a szőlő törköly, tehát a szőlő préselés után megmaradó részei, elsősorban a héja, a magja és némi must. A tökéletes párlat készítéséhez szükség van friss, lágy törkölyre, ami nincs nagyon kipréselve. Ezt azonnal a lepárló üzembe szállítják. Itt állandó ellenőrzés mellett erjesztik és majdnem folyamatos lepárlással desztillálják.

Az előállítók szerint a minőséget az anyag, a lepárlókészülék és a párlatot készítő keze munkája, szaktudása, gyakorlata és hozzáállása egyaránt meghatározza. A grappa elsősorban annak köszönheti jó hírét, hogy mind az alapanyag szőlőfajták szerinti kiválasztása, mind a cefre feldolgozása és lepárlása a legnagyobb körültekintéssel történik.
A grappa gyártását a hatvanas években a Nonino család forradalmasította, ekkor indult a külön szőlőfajtánként történő párlás. Az ebből kialakult legnépszerűbb ízek a picolit, a muskotály, a chardonnay, a merlot, és a tocai.

Az ital az egyéb égetett szeszekhez hasonlóan már a desztillálás után fogyasztható. A törvény - a gazdaságossági szempontból igen kedvező - hat hónapos érlelést ír elő, de az ízek kiteljesedése érdekében nem ritka az évtizedes érlelés sem. Jellegzetesség, hogy a grappákat általában nem tölgyfahordóban érlelik, ezért a friss párlatokhoz hasonlóan színtelenek. A legalább hat hónapig fahordóban, majd utána fél évig üvegben érlelt ital címkéjén (az érlelés hosszától függően) az "invecchiata", a "stravecchia" vagy a "riserva" megjelölés szerepel.

 

 

 

2 komment