 |
luxus (2379) CÍMKETÁR » 
|
A titokzatos abszintCímkék: Ezt a már megjelenésében is szokatlan italt különös történetek lengik körül. Egyesek szerint gyógyital, afrodiziákum, sőt, mennyei ajándék, mások szerint az ördög maga. Sokan máig nem értik, hogy egy elegáns étteremben az itallapon hogyan is szerepelhet az abszint. Hiszen betiltották! Vagy mégsem? Az itt következő hasábokon mindenre fény derül.
Az abszint feltalálójaként egy, még a nagy francia forradalom előtt Svájcba menekült arisztokratát, bizonyos Pierre Ordinaire-t tartanak számon. Az úr a havasok között a lágy francia lankák, és főleg az ott termő szőlők borai után vágyakozva a nosztalgiát végül félredobva új ital előállításához fogott. Orvosi ismereteinek köszönhetően vélhetően otthonosan mozgott a gyógyfüvek világában, s némi kutakodás után meg is találta az új, egyedülálló összetételt. A több mint tízféle növény kivonatát tiszta alkohollal vegyítve megalkotta a valaha létező legtöményebb szeszt, ami oly viharos karriert futott be a következő másfél század során. Az ital fő alkotóeleme az addig gyógynövényként használatos fehér üröm volt, melyet gyakori lelőhelyének köszönhetően az egész antik világ ismert. A középkor szerzetesei is gyógyítottak vele, és az alkimisták gyakori alapanyaga volt az elixírrel való kisérletezéseik során. A növény elnevezése-artemisia absinthium-görög keletű: Artemis istennő ajándékának tartották, a név második fele az éktelenül keserű ízre utal.
Az abszint egy másik elmaradhatatlan alkotóeleme az ánizs, ez a mentolos aromájú fűszer szintén hozzájárult a jellegzetes íz kialakításához. A többi növényi összetevő italonként változó, egy csokorra való fűféle gazdagítja a szesz ízvilágát, melynek alkoholtartalma 50 és 80 százalék között mozog. A jellegzetes ízhez jellegzetes megjelenés társul, az abszint ugyanis semmilyen más alkoholhoz nem hasonlítható smaragdzöld színnel csábítja el kiszemeltjeit. Az abszint története egy önkéntes száműzetésben kezdődött, mégis feltalálójának szülőhazája tette hírhedtté. Henri-Louis Pernod, az első tömeggyártást beindító vállalkozó Svájc után Franciaországot vette célba az új termékkel, s udvari kapcsolatainak köszönhetően az 1840-es években vívott algériai háborúban már tábori medicinaként alkalmazták, álítólag a láz megelőzése ellen. Sokkal valószínűbb azonban, hogy eddigre már ismeretessé vált az ital tudatra gyakorolt hatása, minek köszönhetően a fogyasztó jóval energikusabbá, a fájdalomra pedig érzéketlenebbé vált. Hadászati célokra tehát tökéletesen hasznosíthatónak minősült.
1. A titokzatos abszint
2. A korabeli művészek kedvelt itala 3. A számos áldozat miatt a század elején betiltották az előállítását
Ajánljuk még:  Szóljon hozzá: |
Van Gogh
Cernotto
Aston
|
Phoney | 2010. szeptember 28., kedd 10:57:13
Üdv. "nagyobb mennyiség esetén azonban már hallucinációkat okozott" ez egy kisarkított modern legenda. Még Dr. Magnan, a betiltás szentharcosa sem állított többet, mint hogy az évek óta abszintozó alkoholisták hallucinációkban szenvednek. Azt sajnos nem ellenőrizte, hogy ezek az emberek mit is ittak pontosan. A női "rajongótábornak" egy komoly oka van. Aki hozzám hasonlóan kóstolt már minőségi abszintot, megmondja: az abszint íze (a legendákkal ellentétben) végtelenül kiegyensúlyozott, kellemes. Cukorral elkészítve valóban egészen "női ital". Sajnos Magyarországon még nincs rá elég kereslet, így itthon sehol nem árulják. Nem volt "egy sor abszintos delíriumban elkövetett gyilkosság". Egyetlen gyilkosság híres ilyesmiről, ám "sajnos" a jegyzőkönyvek arról tanúskosnak, hogy Jean Lanfray (munkásember, alkoholista, egyéb) a reggeli két pohár (összesen 6cl) abszintja után emberes mennyiségű alkoholt vitt be borral, brandy-vel, krémlikőrrel, és este selejtrészegen (szőlő-delíriumban, ha tetszik, remélhetőleg ezért nem fogják a bort és a brandy-t is betiltani) összeveszett a feleségével, mielőtt lelőtte az egész családját. Az abszint valóban nagy problémát jelentett (az iszonyatos alkoholizmus mellett, ami átlagosan napi 8 féldeci töményt jelentett /fő) : hamisították. Bár a cikk is említi a rézsós pancsolást, finoman elsiklik felette. Egy másik mérgező vegyszerrel utánozták az opálosodást, és nem csináltak ügyet az emberi fogyasztásra alkalmatlan alkoholból sem. Remélhetőleg senki nem gondolja komolyan, hogy a társadalom legaljának ilyen luxusra volt pénze, mint valódi, párolt abszinttól lerészegedni nap mind nap. A tujontartalom ismét csak legenda. A "négyszázszoros" mennyiségért gratulálok a cikk szerzőjének, ilyet szerintem még senki sem írt. A legvadabb becslések is 25-szörös mennyiséget állítanak. A baj az, hogy akkoriban kb. a találgatás volt az egyetlen módszer a tujontartalom mérésére: senki nem tudhatta, mennyi van benne! 2008-ig kellett várni, míg egy légtérbe került végre 1-2 tucat százéves palack a kromatográffal, ami végre kimutatta, hogy az EU 35 mg/kg-os (nem 10-es!) határát elég kevés abszint lépte túl, a legtöbb alatta maradt. További tények röviden: - A fekete üröm egy magyar legenda, amit máig is éltetnek a téves importőr-címkék. Sosem készítettek belőle semmilyen abszintot. - a cukorgyújtogatás 1990-es marketingfogás a csehektől. Kb anyira hagyományos, mint kólát pocsolni a pálinkába. Az ízt is hasonlóképp teszi tönkre. - a történelmi előzmények ismeretében jusson eszünkbe, hogy ha magunk választottunk abszintot, vagy vendéglátóhelyen ülünk, akkor valószínűleg festett vodkát kortyolgatunk, és érezzük magunkat durván átverve. Az abszint ugyanis ma legalább annyira áldozata a tömeges hamisításnak, mint 100 éve. További információk (ellenőrizhető referenciákkal) a magyar Wikipédia "Abszint" címszavánál.